Dahome

v. Dahomej, néger állam Afrika ÉNy-i részében a Rabszolga parton. Határai: Ny-on Togo, É-on Mahe, K-en Joruba és Lagos angol gyarmat, D-en a Benin-öböl, amelynek partjai azonban Porto Novo és környéke, továbbá Kotona, Vydah és Nagy-Popo kikötőhelyek a franciák tulajdona. Területe mintegy 10400 km², a lakosok száma 600000, akiknek fele a franciák birtokain lakik. A lagunákkal takart parti vidék homokos, a lagunák csak az esős évszakban vannak a tengerrel összeköttetésben. Az ország belseje, amelyet még kevéssé ismerünk, mint látszik, halmos; É-on pedig a Mahe-hegység van, amely a középső Niger és a Guineai-öböl közti vizválasztó. Folyóvízei számosak; de kevésbbé ismeretesek: a legnagyobb a Porto Novonál torkoló Okpara. Az esős évszak április közepétől augusztus végéig tart. A növényzet tropusi, nagy területeket foglalnak el a füves térségek szavannák, az olajpálma bőven tenyészik; a földet nem igen művelik; gondos füldművelés mellett a legtöbb helyen megterem a kukorica, a manihot, batáta, földi mogyoró és mindenféle zöldség. Házi állatok a kutya, a juh és a különféle tyuk. A lakosok saját nyelvöket fonnak hivják, ez közel rokonságban áll az eve v. eive és joruba néger nyelvekkel. A dahomeiek bátor és harcos nép, amely szöveteket, agyagedényeit és kardjait maga készíti. A kormányforma a legteljesebb abszolutizmus. A király az életnek és vagyonnak országában föltétlen ura, minden alattvalója az ő rabszolgája. Hatalmát csak a kuruzslók korlátozzák babonájukkal. Országát a tőle kinevezett Cabacerókkal kormányozza, aki neki nagy ajándékot kötelesek adni és akik az ország egyes részeiben épen olyan zsarnokok, mint ő maga. A lakosság minden tagja katonaköteles, azonkivül van a király személye körül egy (némelyek szerint 4000, mások szerint 1000 főből álló) női testőrcsapat-amazon had, amely lemond a férjhez menetelről és háboru idején bátorságával és halálmegvetésével a vele harcoló férfiakat igyekszik felülmulni. (L. Amazonok.) A hadsereg 4000 rendes katonából és mintegy 10000-nyi fölkelő csapatból áll. A főváros Abomeh (l. o.), nagyobb helység még Kanna, az előbbitól 10 km.-nyire, mintegy 10000 lak., a király nyári tartózkodó helye. A főkikötők: Vydah, a portugal Apida és a franciák birtokában levő többi helység. A fő kivitelicikk az olajpálmamag és a földi mogyoró.

Történelem.

Dalzel (The history of D. London 1793) szerint az ország alapítója a XVII. század kezdetén, Takudorzu, a fon nép törzs fejedelme volt. Hódítását utóda, Agadsa Torudo folytatta és hatalmát kiterjesztette a tengerpartig; ekkor jöttek a dahomeiek először érintkezésbe az európaiakkal, különösen a rabszolgakereskedés miatt. Ennek eltörlése után az angolok a temetéseknél és különösen a királyok trónfoglalása alkalmával szokásos emberáldozatok megszüntetésére törekedtek, Geszo király 1858. ezt meg is igérte. Utóda, Bahadung azonban az igéretet megtartani vonakodott. Ez alatt a portugálok is beavatkoztak D. ügyeibe és az ország protektoraivá akarták magukat tenni. De mivel a D.-iek nem mutatkoztak engedékenyeknek, 1887. arról formaszerüen lemondtak. Időközben a franciák szereztek maguknak a Rabszolga-parton birtokokat, és pedig 1878. Kotonut, 1883. Porto Novot, 1886. Nagy-Popot. 1890. Behanzin, D. királya elismerte ugyan a franciák uralmát, de midőn a parti városok fölvirágzását látta, magát megcsalatottnak tartotta és 1882. megüzente a franciáknak a háborut, amelyet Dodds tábornok 1892 nov. Dahomey bevételével győzelmesen befejezett. De mivel Behanzin-t nem sikerült elfogni, 1893 őszén Dodds a háborut folytatni fogja. L. Dodds.

Forrás: Pallas Nagylexikon