Daidalos
(lat. Daedalus), Mitikus görög faképfaragó és leleményes
kézműves. Athenben született és Palamáón (körülbelül a. m. kézműves) fia volt.
Szülőhelyén mesterkedett s ott eszelte ki az asztalos mesterséget, nemkülönben
ő faragott először kilépő lábu szobrokat is. Athénből azonban elmenekülni volt
kénytelen, mivel unokaöccsét Talóst, ki a körző és a fürész feltalálásával
nagybátyja hirét elhomályosítandó volt, az Akropoliszból a mélységbe vetette.
Krétába kerül s annak királyánál, Minosnál lép szolgálatba. Midőn a király
felesége, Pásipháé vétkes szerelemre gyulad egy Poseidóntól küldött bivaly
iránt, kérésére D. egy fatehenet készít. Ezt tárgyazza egy a római
Spada-palotában őrzött s ábránkon bemutatott domboru mű. A bünös szerelem gyümölcse,
Minotauros számára megépíti D. a labirintust s ugyancsak ő tanácsolja
Ariadnénak, hogy miként mentse ki a labirintusból Théseust. Büntetésül
Minós a művészt fiával Ikarossal együtt az utvesztőbe zárja, melyből azonban D.
megvesztegetvén az őröket, és viasszal összeragasztott tollakból a maga és a
fia számára szárnyakat készítvén a tengeren át, melybe Ikaros belehull,
előbb Cumaeba, majd Sziciliába, Kókalos királyhoz megszökik. Minós üldözőbe
veszi, de Kókalos leányai a krétai királyt forró fürdőbe ölik. Hogy a D. nevet
a daidalon (daidalon, ami a. m. mestermű) főnévből (ill.
a daidallw remekelni igéből) alkották, már Pausanias
jegyzi meg. Az a tény, hogy Krétán a Daidalidáknak, a képfaragóknak régi céhe
volt, valószinűvé teszi, hogy a Daidalos-mitosz onnan terjedt el Görögország
szárazföldjére. V. ö. Die Gr echlschen Künstler Stuttg. 1889, 2 lenyomat) I. k.
11-18. lap.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|