Dajka

oly nőszemély, ki bérért elszegődik, hogy emlőjén másnak a gyermekét táplálja. Mindazon esetekben, melyekben az anya sulyos és alapos oknál fogva, akadályozva van saját gyermekét táplálni, az anyatej leghivatottabb pótszere a dajka teje. A D.-nak teljesen egészségesnek, ép testünek és a szoptatásra alkalmasnak kell lenni. Különösen a gümőkór, görvélykór és bujakór azok a betegségek, melyeknek gyanuja miatt is alkalmatlanná válik a D. s jó D.-nak szépen fejlődött dús visszérerezetet mutató emlői és jól kifejlett bimbói vannak. Kora 20-30 év közt a legjobb; azok a D.-k előnyösebbek, kik már egy izben szoptattak. Saját gyermekének kora a szoptatandóéval egyezzék. Étrendje változatos legyen, legjobb, ha előbb megszokott kosztjánál megmarad. Bor v. sör mértékletes élvezete meg van engedve, de nem szükséges. Havi bajának jelentkezése még nem teszi a szoptatás folytatására alkalmatlanná, de a terhesség a szoptatás kárára van. Nagy városokban ma már külön dajkaszerző-intézetek vannak. Budapesten a fehér keresztegyesület intézete e célból alakult. - Dajkaság, intézmény, mely arra való, hogy az anya v. szüle saját gyermekét kikötött bérért másnak adja át felnevelés céljából. A dajkaságba adás ma már óriási módon el van terjedve; különösen a nagyvárosokban született törvénytelen gyermekek legnagyobb része dajkaságba kerül. Budapest főváros környékén sok község lakosságának virágzó kenyérkeresete a dajkaság. Sajnos, hogy a nevelő szülék igen lelketlenül felelnek meg elvállalt kötelességüknek. A magas bér dacára a gyermekek legnagyobb része hanyag, gyakran bűnös, többnyire legalább is elégtelen gondozás következtében elpusztul. Óriási azon veszteség, amit társadalmunk az angyalcsinálók (l. o.) bűnös üzelmei miatt szenved. Bár hazánkban a jól megalkotott 1876-iki közegészségügyi törvény különösen XIV. törvénycikkének 24, 25, 140. és 145. §§-ai közigazgatásilag eléggé intézkednek a dajkaságba fogadott gyermekek sorsáról, s bár Budapest fő- és székváros területén és Pest vármegyében, hol a kérdés legégetőbb, külön szabályrendeletek (l. Szabályrendelet Budapest főváros területén szoptatásra és dajkálásra elhelyezett csecsemőkről és kisdedekről. Utasítás a csecsemők és kisdedek gondozására és táplálására. 930/1890 k. j. sz.) hivatva volnának a bajon segíteni, a dajkaságba adott gyermekek sorsa mindaddig nem lesz biztosítva, mig az országos lelencház életbe nem lesz léptetve. Csakis az egész országra terjedő (amint az Franciaországban, Alsó-Ausztriában, Csehországban stb. már huzamosabb idő óta életbe van léptetve) rendezésével a lelencügynek remélhetünk áldásos működést, egyelőre a társadalomnak e téren kifejtett humanisztikus intézményei elégtelenek. A fővárosi bölcsőde (l. o.) nagyon áldásos intézmény, de aránylag mégis csak kevés gyermeket ment meg az enyészettől; inkább a szegény szüléknek a gondjain segít, az eltévedt nők gyermekei mégis csak falusi dajkaságban pusztulnak el. Az ijesztő gyermekhalandóság egyik oka a falusi dajkaság minden felügyelet nélküli intézményeiben leli magyarázatát.

Forrás: Pallas Nagylexikon