Dallos

1. Miklós, püspök, szül. Győrött, megh. u. o. 1630 márc. 24. 1619. pécsi püspökké s királyi tanácsossá nevezték ki, s midőn Bethlen hadai ugyanez évben Magyarországot megszállották, D. mint hű királypárti Bécsbe menekült, hol szava nagy nyomatékkal birt nemcsak a magyar tanács ülésein, de a császári titkos tanácsban is, hova nem egyszer meghivták. 1621. Bethlen követeivel alkudozott, 1622. a váci, s a következő évben győri püspökké neveztetett ki. Ugyanekkor, a király a besztercebányai alkudozásokra kiküldött országos bizottság fejévé nevezte ki, s mint ilyen, eszéllyel és tapintatosan vezette a Bethlen biztosaival folytatott tárgyalásokat. A császári háznak s a jezsuitáknak nagy barátja volt; végső évében 1629-ben 25 ezer forintos alapítvánnyal vetette meg a győri papnövelde alapját. Közpályája legnevezetesebb okmányait Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomátiai iratai cim alatt Frankl Vilmos és Ráth Károly adták ki, életrajzával együtt, 1867.

2. D. (Floigl) S. József, teologiai doktor, premontrei áldozó pap, szül. Rőthön (Vas vármegyében) 1849 jul. 5. 1880. kapta meg a hittudori oklevelet, 1875 óta szombathelyi tanár. Sok apró ismeretterjesztő cikkeken kivül következő munkákat irt: Shakespeare lyrikuma és erkölcsbölcseleti álláspontja (Szombathely 1883); Az ó-héber lyrai és tanköltészet (u. o. 1884); A kath. kultusz szelleme (u. o. 1886); Kath. szertartástan (u. o. 1887); Az isteni kinyilatkoztatás (u. o. 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon