Dalmady

Győző, lirai költő, szül. Koltán, Komárom vmegyében 1836 febr. 11., tanulmányait 1846-54. a komáromi, tatai, esztergomi és pesti (bencés és piarista) gimnáziumokban, és 1854-57. a pesti egyetem jogi karán végezte. Megtanult németül, franciául és angolul s már jogászkorában sűrün dolgozott a nevezetesebb szépirodalmi lapokba és évkönyvekbe. Az 1860-iki nemzeti mozgalmakban mint az ifjuság egyik vezére vett részt beszédekkel és költeményekkel; a megyék visszaállításakor 1861. januárban Pestmegye tiszteletbeli, áprilisban pedig valóságos aljegyzője lett, a megyék ujabb feloszlatásakor pedig hazament atyjához, Csehibe, és 1862. befejezte ügyvédi vizsgálatait. A privizórium ideje alatt egyideig Szirákon Degenfeld Lajos grófnak adott jogi és államtudományi leckéket, majd Pesten volt ügyvédi segéd, utóbb pedig ismét atyja házánál tartózkodott Csehiben, míg 1866. a pesti első hazai takarékpénztár titkára lett, főjegyzői címmel. Ez évben a Kisfaludy-társaság is tagjául választotta. 1870. megyei főjegyzővé, 1872. pedig árvaszéki elnökké választották. A költői irodalmat, melyben 1853. tünt föl, hivataloskodása mellett is folyton gyarapítja eredeti költeményeivel és műfordításaival (Heine, Goethe, Béranger, Lamartine, Musset Alfréd, Hugo Viktor, Bruns után). Verseit összegyüjtve a köv. címek a. adta ki: Költemények (Pest 1862); Szerelem, költemények (u. o. 1863); Dalmady összes költeményei 1857-1875 (Budapest 1876). Szerelmi dalai, családi és hazafias költeményei egyszerü és igaz hangjokkal és meleg érzésökkel hatottak. - D. több jogi és árvaügyi cikket is irt a szaklapokba.

Forrás: Pallas Nagylexikon