Dalmát borok
a már az ókorban ismert termelési országuk rendkivül kedvező
fekvése folytán a világ legjobb borai közé tartoznának, ha a szőllőművelést nem
üznék oly célszerütlenül. Habár ujabban alakultak bortermelő társulatok, melyek
a kezelést szakszerüen üzik, általában azonban a legtöbb föltétel hiányzik,
amely a bor természetszerü fejlesztésére szükséges. A szőllővesszőket rendesen
más növényekkel együtt tenyésztetik, s karó nélkül műveltetik, a bor forrására
nem fordítanak a kellő figyelmet; ha pince egyáltalán létezik, többnyire
tulságos meleg, hordók majdnem teljesen hiányzanak s helyüket kecskebőrtömlők
pótolják, melyekben belül van a szőr. Az össztermelés évenkint 850000-1150000
hl. közt ingadozik s még jelentékenyen növelhető. A legjobb fajokhoz tartozik a
zárai moscato di rosa, a szebenikói maraschino (nagyon illatos), a Brazza
szigetbeli vugava, (a tokajihoz hasonlít), a Lacroma szigetbeli maraschino, a
raguzai malvasia (igen erős) stb. A D. alkohol tartalma 8-13 % közt ingadozik.
Jó tulajdonságuk, hogy nem mennek át annyira a vérbe, mint a délvidéki borok. A
dalmát szőllőművelés és szőllőfajok igen hasonlítanak az olaszhoz, s igy a
boroknak is olaszos jellege van. Dalmácia élénk kereskedést üz különösen sötét
vörös testes boraival, melyeket más borokkal való elegyítésre előnnyel
használnak. Fő kereskedelmi piac Spalato, hol egy borászati társulat is székel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|