Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
damaszkuszi... damson
damaszkuszi... damson

Magyar Magyar Német Német
Damaszkus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Damaszkus

(arabul: Alkham-al-Kebireh vagy Damsak), Sziria vilajet székhelye, nagyságánál, népességénél, történelmi emlékeinél fogva az ottomán birodalomnak Konstantinápoly után a legjelentékenyebb városa, a Gutah nevü sikságon, amelyet É-on és ÉNy-on a Dsebel Szalehieh, Ny-on a Dsebel-esz-Seik, D-en a Dsebel Kesszue fog körül és amelyet a Merds lagunába torkolló Barada öntöz. A helységekkel takart Gutah sikságot terményekységénél fogva a «paradicsom képé»-nek v. «illatos kert»-nek is nevezik. Lakóinak száma 150000, akiknek 3/4-e mohammedánus, 1/4-e különböző felekezetekhez tartozó keresztény és zsidó. A város a vizben gazdag Barada mindkét, de főképen a jobb partján terül el; tornyokkal ékesített falak veszik körül. A bab-Sarkitól (K-i kaputól) kiinduló, a Bab-ed-Dsabiáig nyuló Tarikel-Mosztakion (egyenes utca) végig huzódik rajta. A falakon kivül fekvő három nagy külvárosa közül a legjelentékenyebb a D.-i, a Meidán. Egyébként, miként a keleti városok, D. sem mutatja közelről, amit messziről igérni látszik. Utcái görbék, piszkosak, homályosak; házai vályogból készültek; az utcák nagyobb része fölött gyékények v. vászonlepedők vannak kifeszítve. Ennek dacára a tisztán keleti tipusu város az arab sivatag kapujánál minden utazóra sajátos hatást tesz. Az arab művészet szépségei által szintén felülmulja Elő-Ázsia legtöbb városát. Kivülről a házak majdnem egyformák, de a nyomorult falak mögött elegáns lakások rejtőznek, amelyeknek diszítésében az arab fantázia igazi remekeket alkotott. Mintegy 300 mecsetje közül a legkiválóbb a nagy mecset, vagyis az ommajádok mecsetje, amely eredetileg egy korinthusi templom helyén Heraklius által épített és Keresztelő sz. Jánosnak szentelt templom volt. Az erősségnek a körfalak ÉNy-i szögletében semmi katonai jelentősége nincs. D. fekvése, a Persiából Egyiptomba és Arábiából Kis-Azsiába és innen Európába vezető utak keresztező pontján, a várost már régi idők óta fontos kereskedelmi hellyé tette. A szuezi-csatorna megnyitása óta azonban keresekedelme jelentékenyen csökkent; ennek dacára bazárjai maig is rendkivül élénkek; közül a legnagyobb a Khan-Aszad-pasa nevü gyülekező hely. A Mekkába zarándokolók régen itt gyülekeztek össze; számuk ma már kevesebb mint volt a szuezi-csatorna megnyitása előtt. Az ipara, bár a damaszkusi pengék készítésének titka teljesen elveszett, még mindig jelentékeny. Készítenek arannyal átszőtt kelméket, gyapotszöveteket; nagyon keresettek a maselák (hosszu köpenyegek) és a kefiék (selyemkelmék, amelyből a turbánt csinálják). Ezeken kivül élénk kereskedést üznek D. lakói a föld termékeivel, a damaszkusi szilvával, szőllővel, az itt termelt rózsákból készített olajjal és egyéb gyümölcsökkel. A kereskedelmet előmozdítja az a jó országut, amely Beirutból ide vezet.

Történelme.

Kedvező fekvésénél fogva D. már az ókorban igen jelentékeny város volt. Az ó-testamentum többször tesz róla említést. Dávid korában kis királyságnak volt székhelye. Dávid a várost uralma alá hajtotta, de már Salamon alatt visszanyerte függetlenségét. Később Babiloniához, Assziriához és Persiához tartozott, de mint fontos kereskedelmi hely, jelentőségét akkor is megtartotta. Az Isszus melletti csata után N. Sándor hatalmába került. N. Sándor birodalmának feloszlása után a Szeleucidák uralma alá jutott, akik székhelyüket Antiochiába tették át, 64. Pompejus a római uralom alá hajtotta ugyan, de külön királyai megmaradtak. A keresztény vallást Szt. Pál hirdette falai közt és csakhamar külön püspökségnek vált székhelyévé. 635. került a mohammedánusok birtokába. Moavija, az ommajádok törzsatyja, ide tette át székhelyét; utódai 660-752-ig itt laktak és különféle monumentális épületekkel ékesítették; ekkor élte virágzása legszebb korát. Az abbasszidák alatt székvárosi jellegét elvesztette; ekkor helytartók kormányozták, akik gyakrabban függetlenítették magukat. Igy a IX. században a tulumidáknak, a X. században a fatimidáknak és a XI. században a szeldsukoknak volt székhelye. 1154. Egyiptomhoz került. A ker. háboruk idejében is többször küzdöttek birtokáért 1401 márc. 24. a mongolok élén Timur foglalta el és teljesen elpusztította, lakóit pedig kardélre hányatta. A város azonban csakhamar ujra fölépült és Egyiptom uralma alatt maradt, mig I. Szelim 1516 okt. 4. török uralom alá nem hajtotta. 1832. Mehemed Ali elfoglalta, de 1840. ujra visszaadta a török szultánnak. 1860 ju. 9-től 16-ig véres keresztényüldözést vittek benne véghez.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is