Damnum
(lat.) a. m. kár; általában minden hátrány, mely valakit ér.
Szorosabb s jogi értelemben csak a vagyonjogi hátrány. D. emergens, pozitiv,
tényleges kár, vagyis már létező vagyonnak tényleges csökkenése; ellentéte a
lucrum cessans, negativ, nemleges kár, elmaradt haszon, vagyis megengedett
nyereségnek meghiusítása, melyre valaki a károsító esemény közbenjötte nélkül
szert tett volna. D. fatale v. casus, oly kár, melynek oka senkinek be nem
számítható véletlen. A törvény határozza meg az eseteket, melyekben az, akinek
a károsító esemény beszámítható, csak a tényleges kárt s melyekben az elmaradt
hasznot is megtéríteni tartozik. Általános jogelv, hogy aki másnak kárt okoz,
azt megtéríteni tartozik. Az okozásra nézve az okiság elvei irányadók. D.
infectum, tényleg még be nem következett, csak valakit fenyegető kár. Akit
másnak roskadozó épülete károsítással fenyeget, az épület tulajdonosától, a
római jog szerint, biztosítékot követelhet. Ez az u. n. Cautio damni infecti.
D. injuria datumm. jogtalan tett által akár szándékosan (dolose), akár
gondatlanságból okozott kár, és pedig nemcsak vagyoni kár, hanem a személyen
ejtett testi sértés is. Rabszolga által okozott kárt noxia-nak, állat által
okozott kárt pauperies-nek nevezik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|