Dampierre

(ejtsd: Dampjer), 1. Ágost Henrik Mária Picot, marquis, francia tábornok; szül.Párisban 1756. aug. 19., megh. 1793 május 9. Ifju korában hadnagy volt a királyi testőrségben, s katonai tanulmányok végett beutazta Angol- és Németországot. Őszinte hive lévén a forradalmi eszméknek, 1791. Rochambeau tábornagy hadsegéde lett s nemsokára ezredese egy dragonyos ezrednek, mellyel az 1792-iki háborut ő kezdte meg. Dumouriez champagne-i hadjárata alatt résztvett a valmy-i ütközetben és azután hadosztálytábornokká lett; november 6. kiüzte az osztrákokat a jemappes-i hadállásból, de 1792. Aldenhovennél vereséget szenvedett. Dumouriez árulása után ő vette át a demoralizált sereg fővezérletét s a konvent biztosainak ösztönzésére megtámadta a szövetségesek seregeit; a Quiévrain melletti csatában azonban ágyugolyó szakította el egyik lábát (1793 május 6.), három napi szenvedés után meghalt. 2. D. Henrik Duval gróf, osztrák hadvezér, szül a metzi püspökség területén 1580., elesett Pozsony várának ostroma közben, 1620 okt. 9. Kezdetben II. Rudolfot szolgálta Felső-Magyarországban és Erdélyben, ahonnan 1604. Bocskai István elüzte. 1605. hasztalan iparkodott Esztergomot a törökök ellen megvédeni. Ezután a császári hadi tanács tagja, kamarás és ezredes lett. II. Mátyás szolgálatában és 1616-17-ig a velencések ellen harcolt. A cseh felkelés hirére az udvar Csehország ellen küldötte, hol Bistricet és Budweis-t megszállotta, de élelmi szerek hiánya miatt Alsó-Ausztriába volt kénytelen visszavonulni. 1619 elején Bucquoy és Wallenstein társaságában megint a csehek és Manfeld Ernő ellen indult, ki fölött Tein táján diadalt aratott, de azután a csehek által Morvaországba szoríttatott. Bethlen Gábor felkelésének hirére II. Ferdinánd őt és Bucquoy-t hazánkba küldötte, amidőn D. a Pozsonymegye határszélén lefolyt csete-paté után Pozsony vára ellen intézett vakmerő támadás közben elesett.

Forrás: Pallas Nagylexikon