Danaé

Akrisios (l. o.) leánya, kit atyja elzáratott, mivel a delfii jós azt jósolta neki, hogy azon esetben, ha D.-nak fia születnék, ez nagyapját meg fogja ölni. A D.-ba beleszeretett Zeus, azonban aranyeső képében D.-hoz alá szállt s őt megárnyékozta. Midőn idő multával a leányPerseust szülte, az eset hallatára felindult Akrisios Danaét fiustól szekrénybe zárja s a tenger hullámaira bizza. A vizeken hánykódó és szivetrázón kesergő D.-t (ezt leirja Simonidés egy igen jeles thrénos-dalában, Bergknél III. 37. fragm.) Seriphos partjai közelében megtalálja egy Diktys nevü halász, Polydektés király fitestvére, ki házába fogadja, Perseust meg felneveli. Midőn egy izben Polydektés a még mindig szép D.-t meglátja, megszereti, s mivel azt véli, hogy az időközben fölnövekedett Perseus szerelmének utjában áll, ezt Medusa Gorgó megölésére küldi el. Perseus szerencsés visszatértekor anyját Polydektés kéjvágy elől az oltárhoz menekülten találja, de megmenti azzal, hogy Polydektést és udvarát a gorgófővel kővé mereszti. Diktys lesz a király, D. pedig anyjához Eurydikéhez Argoszba megy (L. még Perseus).Mondáját igen kedvelték költők és képzőművészek egyaránt. Euripidésnek, Livius Andronicusnak, Naeviusnak volt egy-egy D. tragédiájuk. Vázákon, amforákon gyakorta látjuk megörökítve a D.-mitoszt, mely allegorizálja a duzzadó földnek az esőre bekövetkező termékenységét. Perseus pedig a napot szimbolizálja, mely eső után fényesen kiragyog.V. ö. Schwarz, De fabula Danaeia; Wirth A., D. in christlichen Legenden (Halle 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon