KisszótárCímszavak véletlenül
|
Daniel-család. 1. (Vargyasi báró és nemes.) Régi székely család, melynek első ismert őse, Zsigmond, a XVI. sz. közepén élt. Fia, Mihály, a család kitünősége. Báthory Gábor alatt a székelyek kapitánya. 1606 ápr. 28. Rákócy Zsigmond kinevezi az orbai szék főkapitányává. Később Bethlen Gábor fejedelem alatt, mint vitéz férfiu résztvett ennek magyar- és morvaországi hadjárataiban. 1618-ban mint a sepsi, kézdi és orbai székek kapitánya szerepel. 1622 jul. 8. a fejedelem a háromszéki királybiróságban megerősíti, 1623 aug. 6. pedig táborba szóllítja. Bethlen Gábor fejedelemnek több érdekes levele maradt fenn a család levéltárában, mely azt igazolja, hogy a fejedelemmel igen benső, bizalmas viszonyban állott Dániel, sőt saját családi jelvényét is megosztotta vele, cimerül adván neki saját cimerének felét, azaz egy vadludat, nyakán átlőve. Bethlen Gábor végrendeletében Mihály urnak pénzt, értékes tárgyakat és 16 jobbágyot hagyott. Később I. Rákócy György alatt is tevékeny szerepet játszott. 1638 jul. 7. aláirta a deési országgyülés végzéseit. Megh. 1642. Két fia maradt: János és Ferenc; az első a kihalt olasztelki, az utóbbi a vargyasi ágat alapítja. D. János tanulmányait külföldön végezte. Bethlen Gábor és I. Rákócy György alatt jelentékeny szerepet játszott. Háromszéki főkapitány, valamint atyja, ugy ő is Bethlennek belső bizalmas embere. A fejedelem őt küldé később nejének, Brandenburgi Katalin hercegnőnek megkérésére. Bethlen halála után Rákócy is igénybe vette képességét. 1632. Bécsbe küldetett követül, 1636. Stallerrel járt a budai pasánál békekötés tárgyában s működésök eredményéről nov. 14. értesíti a fejedelmet. 1664 résztvesz Kemény János alatt a magyarországi táborozásban. 1651 máj. 19. Lorántfy Zsuzsánna fejedelemnő meghivja Zsigmond fiának jun. 26. Sárospatakon tartandó lakodalmára s azon bizalmas kitüntetésben részesül, hogy a menyegzői ünnepélyen, mint gazda, szerepet vigyen. Megh. 1665 körül. Unokája, Lőrinc, a katonai pályán előbb a Veteráni-ezredben zászlótartó, később a Staller-ezredben mint százados szolgált. Érdemeiért 1751 febr. 14. Mária Terézia által bárói méltóságra emeltetett. Közvetlen utódában ez ág elenyészett. - D. Ferenc, a vargyasi ág alapítója, háromszéki főkirálybiró volt. 1642. Rákócy György konstantinápolyi követe. Fia, István, a család kitünősége, Udvarszék főkirálybirója, 1646. II. Rákócy György követségbe küldi Lincbe s innen értesíti a fejedelmet ápr. 3. fogadtatásáról. 1679. a Béldi Pál-féle összeesküvésbe keveredvén, bebörtönöztetett, honnan 8000 frt váltságdijért szabadult ki. 1686. a rendek által követségbe köldetett a bécsi udvarhoz. Fiai közül Mihály, Ferenc és István külön ágakat alapítanak, az utolsónak ága a mult század utolján elenyészett. D. Mihály és Ferenc nemesi ágazata napjainkig virágzik, ez utóbbinak leszármazó utóda Gábor (l. o.).1. D. Gábor (vargyasi, idősb), 1848-ki kormánybiztos, az unitárius egyház főgondnoka, született Árkoson 1824 ápr. 21. Iskolai tanulmányai elvégeztével tanulmányutat tett Európa különböző országaiban. Hazaérkeztekor 1844. a kir. táblai kancelláriára esküdött fel, ahol jogi tanulmányait is folytatta és letette a jogtudományi szigorlatot. 1845. Udvarhelyszék hites ülnöke, 1846. az erdélyi kormányszék tb. fogalmazó-gykornoka lett s e minőségében ugyanazon év augusztusától 1848-ig Bécsben az erdélyi udvari kancelláriánál szolgált. Atyja halála után odahagyta ezt az állását és jószágai kezelése végett hazajött. Az 1848-ki agyagfalusi hires székely gyülésen segédkormánybiztos, 1861-ben Udvarhelyszék ideiglenes főkirálybirája volt. Az 1863. nagyszebeni Landtag-ra a szomorodi kerület őt küldte ki, de D. a többi magyar képviselővel egyetértve, távol maradt e gyüléstől. 1865. ismét ideiglenes, 1869. végleges udvarhelyszéki főkirálybiró. 1875. Székely-Udvarhely és Oláhfalu, 1878. Udvarhelymegye főispánjává nevezték ki, mely tisztet 1892-ig viselte. 1876. az árkosi zsinat egyhangulag az erdélyi unitárius egyház főgondnokává választotta, és e minőségében a főrendiház tagja. Nincs vármegyéjében közintézet, testület, melyben mint kezdeményezőnek, alapítónak v. támogatónak része ne lenne: 1860-ban Széchenyi-alapítványt tett, melyből székely fiukat segélyeznek felsőbb tanintézetekben. Munkája: Történelmi kalászok 1603-1711. Kéziratban: Vargyasi D.-család története. 2. D. Gábor (vargyasi, ifjabb), orsz. képviselő, szül. 1854 de. 2. Alig hogy befejezte jogi tanulmányait, midőn az oklándi kerület a parlamentbe választotta, hol a ház egyeik korjegyzője volt. 1881-87. is ezt a kerületet képviselte, 1887. és 1892. pedig a székely-udvarhelyi kerület választotta képviselőjének. Jegyzője a szabadelvü párt körének és előadója volt a mentelmi bizottságnak. Számos cikket irt a Nemzetbe és a Kolozsvári Közlönybe. 3. D. István báró (vargyasi), szül 1684., megh. 1774 márc. 24. Unitárius vallásunak született, de ifju korában a Bethlen Miklós oldala mellé kerülvén, ennek hatása alatt reformátussá lett. A II. Rákócy Ferenc szabadságharcában eleinte az uralkodóház párthivei közé tartozott, de nemsokára Rákócyhoz csatlakozott, akinek táborában aztán hazája érdekében buzgó működött. A szatmári béke pontjainak megállapításában is volt része. 1740. bárói rangot kapott, 1745. pedig Udvarhelyszék főkirálybirája lett. Az egyházi életben mint a marosvásárhelyi kollégium és székelyudvarhelyi gimnázium főgondnoka és bőkezü patrónusa szintén jelentékeny szerepet játszott, de élete utolsó negyedében emellett főleg irodalmi működésével szerzett kiváló érdemeket. Művei: Monita paterna. Szeben, 1750; Descriptio vitae... Nagy-Szeben, 1764; Az örök életre vezető egyenes ut. Enyed, 1765; Isten eleibe bocsátott alázatos könyörgéseknek gyakorlása. U. o., 1766; Variarum meditationum sacrarum miscellanea. U. o., 1766; Commentarius in apocalypsim S. Joannis. (Kivonat Vitringa munkájából); Kéziratban is maradtak művei.4. D. Polyxena bárónő (vargyasi), az előbbinek és Pekry Polyxenának leánya, báró Wesselényi Miklósnak felesége, szül. 1720 körül, megh. 1775 szept. 24. 1742. ment férjhez s 1758. már özvegyen maradt. E házasságból született tizenkét gyermeke közül öt leány ért nagy kort, a többiek hamar elhaltak. Tudományos képzettségével és vallásos buzgóságával tünt ki, melyeknek irodalmi téren is jelét adta. Munkái: A keresztény etikának summás veleje. (Pictet B. művének fordítása). Kolozsvár, 1752. - Az ezüst rostélyokban fénylő arany alma. U. o., 1776. - Saurinnek egy prédikációját is lefordította, ugyszintén édes atyjának Monita paterna c. könyvét, Sherlok Vilmosnak Rambach Fr. E. által németre fordított Védő-eszköz a pápaság ellen c. művét is. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|