Danzig

1. Közigazgatási kerület Nyugat-Poroszország porosz tartományban, 7953 km² területtel és 589176 lak. 12 járásra oszlik. Fővárosa D. - 2. D. (lengyelül: Gdansk, latinul: Gedanum, régi magyar okiratokban Danczka). Ny.-Poroszország porosz tartomány és az ugyanily nevü kerület fővárosa, fontos kereskedelmi hely és erősség, 4 km.-nyire a D.-öböltől, az egyesült Mottlau és Radaune meg a D.-i-Visztula összefolyásának közelében, (1890) 120338 lak. Gyártelepei közül legfontosabbak az állami fegyver-, lövőszergyár és az ágyuöntő, a császári hadihajó- és a magán hajógyárak; továbbá vasöntők és gépgyárak, szesz-, kémiai-, papir-, likőr-, szappan-, dohány-, lámpa-, drót- és kötélgyártás, cukorfinomítás, gőz-, több vizimalom, olajprés, végül a sörgyártás (14 gyárban). A kis Mottlau folyó két ágban folyik a városon keresztül és a balpartján fekvő régibb városrészeket (Altstadt, Rechtstadt, Vorstadt), az ujabbaktól (Niederstadt, és Langgarten) elválasztja. A két ágtól befogott szigeten (Speicherinsel) a gabonatárak vannak. A Radaune az Alt- és Rechtstadt városrészeket különíti el egymástól. E két folyón és több csatornán átvezető hidak száma: 50. A belső részeiben falakkal körülvett és a kikötője körül is nagyon megerősített város nagyobb részében középkori jellegü. Legérdekesebb és legélénkebb forgalmu része a Rechtstadt; ebben D. legszebb utcája a Ny-ról K-nek huzodó Langgasse és Lange Markt, amelyeket nagyobbára a XVI. és XVIII. századból való palotaszerü épületek szegélyeznek. Ültetvények csak a falakon kivül vannak. Legszebb tér a Winterplatz, csinos parkszerü ültetvényekkel és egy monumentális kuttal. Legjelentékenyebb épületek: az 1343-ban épített és 1502-ben kibővített, Máriáról elnevezett plébánia-templom (105 m. hosszu, 35 m. széles és 30 m. magas) 76 m. magas toronnyal, igen szép főoltárképpel (az augsburgi Mihály mestertől); a Katalin-templom, a XIII. századból, harangjátékkal; az 1558. renaissance-izlésben épült Hohes Thor; az 1612-ből való Langganterthor; az ujabban régi alakjában helyreállított Grünes Thor, amelynek felső részében a nyugat-poroszországi tartományi muzeum van elhelyezve; a városháza, karcsu, 45 m. magas toronnyal; az Artus- vagy Junkerhof, amely régebben a gazdag danzigi városi junkereknek volt gyülekező helye, ma pedig börze; a tartományi országház; a főposta épület; a szinház stb. A közművelődési intézetek és egyesületek közül a kiválóbbak: a városi könyvtár (70000 kötet), városi muzeum, képtárral, a tartományi muzeum, a természettud. társ. csillagvizsgálója, a tanárképző intézet, hajósiskola, 2 szinház, a nyugat-poroszországi történelmi, antropologiai ornitologiai stb. társaságok (összesen 250 egyesület és társaság), a különböző középiskolák, leányiskolák, tanító- és tanítónőképző. A jótékonysági intézetek évenkint 400000 márkát fordítanak segélyezésre. A Visztula torkolatánál, a gabonában gazdag lengyelföld közelében fekvő város kereskedelme igen jelentékeny; különösen fában, gabonában, cukorban és borostyánkőben. Tulajdonképeni kikötője a Neufahrwasser, amelyet 850 m. hosszu gránit móló véd a tenger hullámcsapásai és az eliszaposodás ellen. E kikötőbe 1891. beevezett 1294 hajó, 450,873 register tonnatartalommal, 58 1/4 millió márka értékü rakománnyal; kievezett belőle 1637 hajó, 522,616 registertonna tartalommal, 84,1 millió márka értékü rakománnyal. D. környéke szebb, mint a többi német tengermelléki városoké. Közelében van az ültetvényekkel ellátott Johannisberg, a Bischofsberg, valamivel távolabb a Karlsberg; Zoppot, Glettkau, Heubude stb. tengeri fürdők. A városi közigazgatás élén egy főpolgármester, polgármester, 17 városi tanácsos, 60 városi képviselő és egy rendőrigazgatóság áll.Történelme. D. alapításának ideje ismeretlen. Némelyek azon körülményekből, hogy helyén régi érmeket találtak, azt következtetik, hogy itt már az első római császárok idejében kereskedő-telep lehetett. Várossá csak Pommerellen hercegeinek uralma alatt 1260. lett, akik fővárosukká emelték. A pommerelli hercegek kihalta után 1310. a német lovagrend foglalta el; ennek uralma alatt 1343. a régi város (Altstadt) mellett egy uj (Rechtstadt) keletkezett. 1360. D. belépett a hanza-szövetségbe és akkor a középkor egyik legkiválóbb kereskedő városává lett. A thorni békében Ny.-Poroszországgal együtt lengyel fenhatóság alá került ugyan, de a lengyel királyoktól a német lovagrend elleni háboruban kifejtett jelentékeny tevékenységeért nagy kiváltságokat kapott. 1523 és 1557 között meggyökerezett a városban a reformáció; a XVI. sz. végén épült a legtöbb jelentékeny épülete. 1577. Báthory István lengyel király támadását visszaverték. A XVII. sz.-ban már hanyatlani kezdett: ennek okai a svéd-lengyel háboru, Lengyelország hanyatlása és az 1709. pestis volt, amely több mint 24000 lakóját ragadta el. A XVIII. századbeli lengyel trónviszályok közben, mivel Lesczinsky Szaniszló pártjára állott, 1734. az oroszok ostrom alá fogták és miután bevették, erősen megsarcolták. Lengyelország első felosztásánál 1772. szabad város maradt ugyan, de a Visztula torkolata porosz birtokká lett. 1793 máj. 7-én pedig a város is hódolt II. Frigyes Vilmos porosz királynak. 1807. Lefebvre francia vezér foglalta el és a lakosokra 20 millió frank hadisarcot vetett ki. A tilsiti békében szabad városnak nyilváníttatott ugyan, de francia kormányzó felügyelete alatt. 1814 febr. 3-án ismét visszakerült a porosz király hatalma alá. Vesd ö. Rudolph: Neuer Führer durch D. und Umgebung, 1887; Vistulanus: Geschichte der Stadt D. 1891. Damus, Festschrift zur 100-jährigen Vereinigung D.-s mit Preussen (u. o. 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon