Darányi
1. Ignác (puszta-szent-györgyi és tetétleni) nemzetgazda,
szül. Kecskeméten 1811 márc. 11., megh. 1877 jun. 11. Tanulmányait szülőhelyén
és a debreceni kollégiumban végezte. Az ügyvédi oklevél megszerzése mellett
elvégezte a keszthelyi Georgicont is. Majd az orsz. gazd. egyesületnél nyert
alkalmazást, ott gazdasági ügyekkel és irodalommal foglalkozva. Később Kossuth
felhívására Pozsonyba ment országgyülési tudósítónak. 1844. özv. gróf Teleki
Józsefné nagyterjedelmü birtokai igazgatását vette át, a gazd. egyesületben
élénk tevékenységet fejtett ki és annak választmányi tagja lett. 1848. Klauzál
G. földmívelési miniszter kormánybiztossá nevezte ki; 1849. nemzetőr-kapitány
volt. 1850. Budán telepedett le s onnan kormányozta a rábizott birtokokat,
melyeken az okszerü bérrendszert honosította meg. Különös előszeretettel a
faültetések, a futó homokkötés s az ármentesítés előmozdításán fáradozott.
Utóbbi irányban kifejtett nézeteinek helyességét a következmények teljesen
igazolták; a Szolnok-Csongrád jobbparti árm. társulatnak 16 évig volt h.
elnöke. Egyáltalában nagy érdeklődést mutatott D. a mezőgazdaság haladása
iránt. Az ujra megalakult orsz. gazd. egyesület működésében kiváló részt vett
azon emlékezetes korszakban, midőn Magyarország passziv reszisztenciáját a
Gazd. egyesület látszott képviselni. Azon nagy irodalmi vitában, mely a körül
forgott, hogy a magyar mezőgazdaság kiválóbban belterjes, vagy külterjes
alapokra fektettessék-e, az utóbbi rendszer mellett nyilatkozott. Része van a
régi Buda magyarosodásában, melynek biz. tagja volt; azonkivül Pest-vármegye
bizottságában s a pesti ref. egyház tanácsában is résztvett. Az állattenyésztésről,
az erdő és takarmányjövedelemről, a gyümölcsfaültetésről, a váltógazdaságról
stb. számos dolgozata jelent meg a Magy. Gazdában és a Gazd. Lapokban. V. ö.
Galgóczy, Emlékkönyv V., Kautz, Nemzetgazd. eszmék fejlődési története.2. D.
Ignác (puszta-szent-györgyi és tetétleni), orsz. képviselő, szül. Budapesten
1849 január 15. Középiskoláit Budán végezte, a jogot a pesti egyetemen
hallgatta. 1872. doktori szigorlatot állt és 1873. letette az ügyvédi
vizsgálatot. 1875. az orsz. ügyvédvizsgáló bizottság tagja, és rövid idő mulva
a budapesti ügyvédi kamara választmányi tagja lett. 1876 óta a főváros
törvényhatósági bizottságának tagja; előbb a jogügyi, utóbb a pénzügyi
bizottságban működött. 1878. a tiszavölgyi társulat - melynek ujra-alakulásában
közreműködött - a központi bizottság tagjává és titkárává választotta; ezen
minőségben Lónyay Menyhért gróf, Andrássy Gyula gróf és Károlyi Sándor gr.
társ. elnökkel a Tiszavölgyet érdeklő minden kérdés megoldásába befolyt. 1881.
a főváros II. kerülete beválasztotta a parlamentbe, a hol mind máig ezt a
kerületet képviseli szabadelvü párti programmal. A házban számos éven át s épp
a legmesszebbható reformok korszakában a közlekedési tárca referense volt; a
tiszai, a vizjogi törvény megalkotásában tevékeny részt vett, tagja a pénzügyi
bizottságnak. Több izben és különböző tárcák részéről ajánltatott fel neki az
államtitkári állás. 1890. a magy. vöröskereszt egyesület főgondnokává
választotta, 1891. pedig a ref. egyház zsinatára választották képviselőül. 1892
óta a budapesti ref. egyház és a pápai főiskola gondnoka s az orsz.
iparoktatási tanács elnöke. 1892. az ügyvédi gyakorlattól visszavonult; ez
alkalomból a budapesti ügyvédi kamara iggen meleg hangon tartott elismerő
iratot intézett hozzá. 1893. az orsz. szabadelvü párt alelnökévé választotta.
Tagja azonkivül a fő- és székvárosi közmunkák tanácsának, az orsz. gazd.
egyesület igazg. választmányának, és számos más közérdekü egyesületnek,
melyekben mindenütt nagy tevékenységet fejt ki. Cikkeket irt a Jogtudományi
Közlönybe (1873) és a Nemzetgazdászati Szemlébe (1877. A Tiszavölgy kérdései).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|