Dareios

(ó-persában Darajavus, lat. Dareus és Darius), Az achajmenidák (l. Achajmenés) dinasztiájából való három régi persa királynak a neve.1. I. D., Hystaspés fia, az ókornak legnagyobb uralkodói közé tartozik. Az uralkodásáról görög iróktól, különösen Hérodotostól ránk hagyományozott hireket a legujabban felfedezett bisutuni háromnyelvü felirat megerősíti, ill. kiegészíti. D., szül. Kr. e. 550., s 29 esztendős volt, midőn egy Gaumata nevü mágus magát a Kambyséstől megölt Smerdisnek (persa Bardija) adván ki, Kambysésnek Egyiptomban való időzése (522 aug.) alatt a persa trónra lépett. Ennek, valószinüleg a médek uralmának visszaállítása kedveért történt trónbitorlásnak D. azzal vetett véget, hogy hat persa főur, Intaphernés, Ótanés, Hydarnés, Megabyzos, Gobryás és Aspathinés kiséretében a mágust Szikayauvatis nevü várában (s nem, mint Hérodotos mondja, Szúzában) 521 április havában megölte. Hérodotosnak abbeli hire, hogy D. csak azért lett király, mert a hét összeesküvőnek egy ama tettre következő reggelen megbeszélt összejövetelén a D. lova nyerített először, egy, a persa nép ajkán elterjedt mondán látszik alapulni.D. maga mondja a nevezett feliraton, hogy előbb 9 ellenkirályt 19 nagy csatában kellett meggyőznie, mielőtt a birodalom fölött való uralmát biztosítottnak tarthatá. Először Szusiána lázadt fel, s az alig 16 évvel ezelőtt meghódított Babilón Naditabira (babilonul Nidintubel) alatt, ki magát Nabonid (Nebukadnezár) második fiának vallá. D. Médiából jövet ezt 6 nap alatt kétszer verte meg a Tigris és Eufrát folyók mentén (521 dec.-ben), körülzárta azután Babilónban, melyet csak 20 havi ostromlás után (519 aug.) foglalhatott el; és még csaknem egy évig (518 májusáig) kénytelen volt D. ott vesztegelni. Azalatt több meghódított tartományban, még Egyiptomban is, lázadás ütött ki. A Phraortés nevü régi méd királyi háznak egyik sarjadéka, ki magát Xathritának nevezte, igényt tartott Médiára, Arméniára és Assziriára, és két esztendő lefolyása alatt D.-nak három hadvezérét. Hydarnést, Dadarsist és Omisést meggyőzte, mig D. maga (518 junius havában) csatában meg nem verte, mire Xathritát Ekbatarában kinpadra huzták és felfeszítették. Méd uralom mellett foglaltak állást Hyrkánia is és a szagartok, kiket azonban hatalmának alávetett, mig egyidejüleg Oiosdatés (ó-persa Vahyazdata) Persiában a tényleges uralmat magához ragadta, amennyiben magát az igaz Smerdisnek vallotta. Csatát vesztett ugyan csakhamar Persisben (518), de seregei, melyek Arachosiát és a keleti tartományokat is felkelésre birták, csak 517. hódoltak meg. Egy Babilónban Arakha alatt kitört lázadást D. hadvezére, Inthaphernés fojtott el. Miután igy D. Kyros birodalmát ismét helyreállította, gondolhatott csak arra, hogy határait külső ellenség ellen biztosítsa és terjessze. Keleten hatalma alá vetette É.-Indiát, nyugaton az Egei-tenger több szigetét, a Boszporus és Hellészpontus európai partvidékét, északon a Kaukázusnak több vad népét. Ez utóbbi hódításai a szityákkal való harcokba keverték. 513-ban 700000 emberrel a Boszporuson átkelt, meghódította Tráciát, s hidat veretvén a Dunán, a szittyák ellen vonult, kik előle való menekülést szinlelve, messze terméketlen földü tartományaikba egészen az Oarosig (Volgáig) csalták, ugy hogy csak nagy veszteségek árán huzódhatott vissza.Kr. e. 500 körül fellázadtak a jón városok milétusi Histiaios és veje, Aristagorás által felbujtogattatva, hogy a persa igát lerázzák. Az athéniektől és eretriaiaktól támogattatva, meghódították és felégették Szardeszt. De aztuán vereséget szenvedtek, szövetségeseik cserben hagyták, s hajórajuk 494. Ladé szigeténél megsemmisíttetett. Ezzel a lázadást a persák gyorsan elfojtották. Az a segítség azonban, melyet az athéniek és eretriaiak a jónoknak nyujtottak, D.-t nagy haragra lobbantotta (melyet egyébként az athéni számüzött Hippios is szított), s Görögország ellen való erőszakos vállalatokra ragadta. 492. Mardónios vezérlete alatt sereget küldött Tráciába és Macedóniába Görögország ellen; egyuttal hajóhadat is indított utnak, de azt Athosz fokánál a vihar tönkre tette és széjjelszórta és Mardónios azon veszteségeknél fogva, melyeket a brígektől szenvedett, Ázsiába volt kénytelen visszatérni. Midőn aztán a követeket, kikkel D. a görögöket meghódolásra szólította fel, az athéniek és spártaiak szégyenletesen visszautasították, D. 492. Datis és Artiphernés vezérlete alatt egy ujabb hadsereget küldött 600 hajón a görögök ellen. Naxosz elesett, a többi ciklasz-sziget megadta magát, az eubéai Eretria, miután árulás által az ellenség kezébe került, elpusztíttatott, s csak Déloszt, a szent szigetet kimélték meg. Azonban az athénieknek Maratón mellett kivivott diadala D. egész vállalatát dugába döntötte. A Görögország ellen vezetendő ujabb hadra való előkészületei közben D. 485. meghalt. A persa birodalom belső szervezése körül D. rendkivüli érdemeket szerzett. A helytartóságok helyébe, melyeket elődei aszerint szerveztek, ahogy a szükség hozta magával, ő véglegesen megállapított intézményü közigazgatási kerületeket (u. n. szatrapiákat), számra nézve huszat, léptetett életbe; az illetmények, melyeket ezek leróttak, határozottan megállapíttattak. Nagy építkezéseket vitt végbe, Perzepoliszt és Szuzát nagyszerü paloták építésével szépítette, és a Vörös-tebgert, mely akkor jóval északabbra, mint most, Pithonig (ma Tell el Mashuta) terjedt, hajózható csatorna által a Nilussal összekötötte. Még az egyiptomiak is hatodik törvényhozójukként tisztelték. A trónon uralkodása alatt született fiainak legidősebbike Xerxés (l. o.) követte.2. D. II. Nothos (azaz fattyú), Artaxerxés Longimanus és Kosmartidené, babilonnő fia, trónralépte előtt az Óchos nevet viselte. A trónon Sogdianos bátyját követte, kit elüzött és megölt (424 Kr. e.). Alattomos és kegyetlen nőtestvére és egyuttal felesége, Parysatis befolyása alatt állott egészen. Több szatrapa lázadását elfojtotta ugyan, de Amyrtaiosnak lázadása (414) következtében alatta Egyiptom több mint 60 esztendei időtartamra elszakadt a persák országától. Országlása idejében a persák különösen Tissophernés, Elő-Ázsia szatrapája, és ennek utódja, az ifjabb Kyros, a király legifjabbik fia által jelentékeny hatást gyakoroltak a görög ügyekre a peloponnézusi háboru vége felé. II. D. meghalt Babilónban 405. Az uralkodásban legidősebb fia, II. Artaxerxés követte.3. D. III. Kodomannos, a persák utolsó királya, II. Artaxerxés leányának Sisygambisnak volt a fia, s atyai ágon II. D. és Parysatis dédunokája. Miután Bagoás herélt III. Artaxerxés fiát, Arsés királyt egész családjával együtt meggyilkolta, Kodomannost III. D. néven (336) a trónra emelte. Midőn Bagoás III. D.-nak is életére tört, ez a heréltet megölette. D. szelid és igazságos fejedelem hirében állott, bátorlelkü is volt, amint azt már egy Artaxerxés alatt a kadusiak népe ellen viselt háboruban is bebizonyította, de N. Sándor támadásainak ő és elgyöngült birodalma ellenállani nem tudott. Miután 334. Mithridatés, a király veje, a Granikosz folyó mellett csatát vesztett vala, 333. D. maga elhamarkodott menekülésével elvesztette az Isszosz mellett vívott csatát. (Mellékelt ábránk az isszoszi csatát tárgyazó híres nápolyi mozaiknak részletét mutatja be a szorongatott D.-sal)

[ÁBRA] Dareios

Anyja, felesége és három gyermeke N. Sándor hatalmába kerültek, kit D. hasztalan iparkodott békére birni. A döntő ütközet Gaugaméla mellett történt (331 okt. 2. Kr. e.), megnyitotta a győzelmes N. Sándornak az utat Szusiana és a tulajdonképeni Persia felé. D. Ekbatanába, Médiába menekült, és midőn N. Sándor özőbe vette, az északi tartományokba. Menekvő utjában Béssos, Baktria szatrapája, a királyt hatalmába kerítette. N. Sándor személyesen sietett a királyt megmenteni, de Béssos, midőn D. vonakodott őt menekülésében követni, a persa fejedelmet halálosan megsebesítve, gyámoltalanul kocsiján magára hagyta. N. Sándor lovasai haldokló állapotban lelték; egyike a makedonoknak üdítő italt nyujtott neki, s ezt megbizta azzal, hogy Sándornak fejezze ki köszönetét azért a nagylelküségért, melyet fogságbaesett családjaval szemben tanusított. Sándor, ki csakhamar odaért, már csak holtan találta (330). A holtesttet elküldte Sisygambisnak, hogy azt Persepoliszban, a persa királyok temetkezési helyén eltemesse. A persák ujabb legendája I. és III. D.-t Dárá néven ismeri, de az utóbbi I. Dareios fia és anyai ágon N. Sándor nagyatyja. A persa királyokkal össze nem tévesztendő a Dániel próféta könyvében előforduló méd D., ki Kyrosnak alkirálya volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon