(helyesebben Dar-For a. m. a forok országa), ország
Afrikában, Szudán K-i részében, a Bahr-el-Abiad, a Szahara, Dar-Fertit és Vadai
közt bizonytalan határokkal, Nachtigall szerint 4 millió lakossal és mintegy
500000 km2 területtel. D. nagyobb része sikság, kivéve egy É-ról
D-nek vonuló hegységet a közepén, amelynek szélessége két, hosszusága pedig
négynapi járásnyi. E hegységet Marrahnak hivják; legmagasabb csucsai a Tura
(1440 m.), a Nartafal (1056 m.), a Mune (1275 m.). A Marrah-hegységben számos
patak ered, amelyek nagyobbára Ny-nak folynak, de a száraz évszakban jobbára
kiszáradnak. Nachtigall a következőket említi: Vadi Kadsa, Tineat, amely a Vadi
Bare által a Vadi Azumba torkollik, Bargu és Dseldama, végül a legszélesebb az
É-ról D-nek vonuló Vadi El-Koh. Az éghajlat tropusi: az esős évszak junius,
julius és augusztus hónapokban van. Ahol a nedvesség nem hiányzik, a föld
termékeny; főtermékek: a buza, déli gyümölcsök, a különféle zöldségek, dohány,
pamut; a tamariszkusok, szikomorusz-fügefák, a baobab és euforbiákon kivül egy
sajátságos fa, a «Higlik» terem D.-ban, amelynek gyümölcse kitünő eledelül,
levelei fűszerül, fája pedig kitünő tüzelő anyagul szolgál. A hegylejtőkön nagyszámu
teve-, szarvasmarha-, kecskenyáj legel; a tavakban sincs hiány. A pusztákon sok
az antilope, gnu és a strucmadár. Rézércek Hofra-en-Nehaszban, antimón a
Marrah-hegységben, vasércek a DNy-i tartományban találhatók. A lakosság zömét a
for-ok (l. o.) teszik. Bevándorolt néptörzsek É-on a szogavak és berberek,
ÉK-en a fulbék és homr-ok, Ny-on masszalatok és a hegységben arabok. D. a mahdi
lázadása előtt fontos volt a szudáni kereskedelemben Egyiptom felé; ezen
jelentőségét teljesen elvesztette. Fővárosa: El-Faser volt a Tendelti-mocsár
partján, 737 m. magasban 2 1/2 napi járásnyira a Marrah-hegységtől K. felé. D.
megalapítójául Dalit tartják, aki az utolsó tundsur királynak és a forok
törzsfejedelme leányának volt fia. Az iszlam Szoliman Szolonnak, azaz a
vörösnek uralma (1596-1637) alatt honosodott meg. Utolsó önálló uralkodója
Brahim volt, aki életét és országát a Ziber-basa ellen Menovacsinál vivott
ütközetben 1874. elvesztette és az a máhdi birtokába került. Az első európai,
akinek D.-ról tudomása lehetett, Fra Mauro volt, aki a XV. században térképére
a Dafur nevet följegyezte; a későbbi térképeken azonban e név már nem található
föl. Az első európai, aki D.-ban megfordult, Browne, angol ember volt 1794-ben.
Brownet D. szultánja 3 évig tartotta fogságban; utána bejárta D.-t 1860 körül
Mohammed-el-Tunszi arab zarándok és 1874. Nachtigal. V. ö.: W. G. Browne,
Travels in Africa, London 1799; Seikh Mohammed ebn-Omar el-Tunszi, Voyage au D.
trad. de l"arabe par le Dr. Perron, Páris 1845; Nachtigal, Sahara u. Sudan, 3
köt.; U. a. D., die neue Aegyptische Provinz (Mitth. 1875); Mahir et Faruzy,
Carte de la route d"El-Obeid a El-Facher 1500000, Kairo 1876.
Forrás: Pallas Nagylexikon