Daricus

(gör. dareikos), Dariusi aranypénz. A D. szót, melynek görög eredetét azelőtt senki sem vonta kétségbe, ujabb időben Oppert feniciai származásunak tartotta és ugy magyarázta, hogy «a mina része», sőt a drachma (l. o.) szóval egy eredetünek nézte. A D. azon aranypénz, melyet a persa királyok Dareiostól kezdve verettek a régebbi Kroisos-féle arany mintájára. Nem lehetetlen azonban, hogy már Dareios előtt Kyros és Kambysés idejében is vertek ilyen aranypénzeket, ami szintén amellett szólna, hogy a szóban forgó név nem Dareios nevéből származik. A D. alakja kissé szabálytalan, hosszukás volt; előlapján a király volt ábrázolva hosszu ruhában egyik térdére ereszkedve; hátán a puzdra, jobb kezében az ij, bal kezében a dárda; hátlapján szabálytalan mélyedés. A D. sulya tökéletesen megfelelt az attikai statér (l. o.) sulyának, tehát az attikai mina 60-ad része volt, krlb. 8,57 gr. Vannak azonban kettős D.-ok is, melyek Artaxerxes Longimanus uralma alatt (465-425 Kr. e.) verettek, sulyuk 16,7 g., tehát aránylag könnyebb a D.-nál; ugyanezen király alatt fél D.-ok is készültek, ezek azonban igen ritkán fordulnak elő. A D. mellett a persa birodalomban ezüst pénz is volt forgalomban: a siklus, melynek sulya azonos volt a babiloniai drachma sulyával, t. i. 5,5 g. volt. Minthogy az ó-korban az arany értékének viszonya az ezüstéhez 13: 1-hez volt, egy D.-nak 20 siklus felelt meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon