Daru

1. (Grus L.) A Gázlómadarak (Grallae) rendjébe tartozó madárnem, a Darufélék (Gruidae) családjából, nagy testtel; hosszu, erős törzzsel; hosszu, vékony nyakkal; kis fejjel; hosszu, egyenes, tompahátu, hegyes, tövén puha, csucsán kemény csőrrel; igen hosszu, erős, a lábszáron fölül csupasz lábakkal; négy ujjal; rövid, magasan álló hátulsó ujjal; külső és középső ujja között kis uszóhártyával; rövid, gyengén ives karmokkal; nagy, széles és hosszu szárnyakkal; rövid, egyenes farkkal; dús tollazattal; részben csupasz fejjel; megnyult, pamatolt felső tollfedő szárnyakkal. Legközönségesebb faja a szürke Daru (G. cinerea Bechot), mely 1,4 m. hosszu és 2,4 m. szárnyszélességü, szine hamuszürke, begye táján és homlokán fekete, nyaka oldalt fehéres, evezőtollai feketék; szemei barnáspirosak; lábai feketések; csőre tövön vörhenyes, végén feketészöld. Az óvilág északi részeit lakja és délre vándorol Sziánig, Indiáig, közép- és nyugati Afrikáig. Magyarországon október közepén és március elején vonul át, éjjel-nappal repül gyenge hangot adva. Nagyobb csapatokba gyül össze és rendkivül magasan, háromszögben repül, anélkül, hogy pihenőt tartana. Délen csapatokban él, néha más vándor maár társaságában és a folyókban a homokpadokat meg a szigeteket foglalja el. Nálunk párosan tenyészik mocsarak és berkek közelében. Igen ügyes mozdulatokat tesz, leginkább nyugodt, csendes természetü, de néha ugrál, annak rendje szerint táncol s a legkülönbözőbb állásokba helyezkedik, még kő- és fadarabkákat is dobál a levegőbe s aztán utánuk kapkod. Barátságos természetü, de azért rendkivül óvatos, őröket állít ki. Tápláléka gabonanemüekből telik ki, de füvet, gyümölcsöt, férgeket, rovarokat és békákat is eszik. Indiában néha nagy károkat is okoz. Fészkét nádcsomókra építi. A tojó két tojást tojik s ezek nagyok, zöldesek vagy barnásak, vörhenyes szürke vagy barna foltokkal. A tojásokat a pár költi ki s a mig az egyik a tojáson ül, addig a másik őrt áll. A költés ideje alatt iszapos földdel kenik be magukat. Fogságban igen ragaszkodó lesz, a majorság között rendet tart, a veszekedőket szétválasztja, a megtámadottakat védelmezi. Husát régen igen nagyra becsülték és kitünő levest főztek belőle. Ázsiában sólymokkal vadásszák. A régieknél az éberség jelképe volt és hangjáról többféle babonás mese keletkezett. A kalmukok csupasz fejéért szentnek tartják, sőt a mongolok is tiszteletben részesítik; a japánoknál szerencséthozó és képeivel templomaikat és lakásaikat diszítik; husát a rómaiak sokra becsülték. Népköltészetünkben a Daru is szerepel; a strucéhoz hasonló szárnytollaikat némely vidéken nagyra becsülik. 2. D. olyan emelőgép, melynek alkalmasan egybekapcsolt gerendákból alkotott, néhány méterre kinyuló ága van, ugy, hogy az emelő-szerkezettől több méter távolban fekvő tárgyat is föl lehet vele emelni. A darukat gyárakban, raktárakban, a közlekedési vonalak rakodó állomásain, hajókon és part-építkezéseknél szokás használni. Alkalmazhatóságukat tekintve, többféle D. létezik. Vannak olyanok, melyek a tárgyat az ágazat végére huzzák fel s egy függőleges tengely körül fordulva, az ág hosszának megfelelő sugárral irt körben bárhol letehetik; vannak olyanok, melyeknek ága vizszintesen fekszik s a felemelt tárgy ezen sugárirányban eltolható; az ilyen szerkezetü darukkal egy körgyürü területen tetszés szerint lehet dolgozni. A darukhoz soroztatnak azok az emelők is, melyekkel a tárgyat egymáshoz merőleges két irányban tetszés szerint mozdíthatjuk el, noha ezeken a darukat jellemző kinyuló ágazat hiányzik.

Forrás: Pallas Nagylexikon