Dativus
(latin nyelvtani műszó), tulajdonító eset, a részes haározó
esete, melynek a magyar névragozásban -nak, -nek a ragja, p. társának is juthat
belőle. A D. többnyire helyhatározóból, mégpedig rendesen irányhatározóból (a
hová kérdésre felelőből) fejlődött; p. a magyar -nek eredeti jelentését
ilyenekben látjuk: neki megy a falnak stb., tehát neki adom tulajdonkép a. m.
odaadom ő hozzá. Igy az angolban I give it to my father s a franciában je le
donne a mon pere eredetileg a. m. odaadom az atyámhoz ( to a. m. ném. zu; a a.
m. lat. ad). Az urál-altaji nyelvek D.-áról tüzetes nyomozások vannak Winkler
Henriknek ily c. munkájában: Uraltaische Völker und Sprachen.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|