Datolit

(ásv.), egyike a legszebben kristályosodó szilikátoknak, mely mint másodlagos képződmény szokott előfordulni többnyire eruptiv kőzetek üregeiben, ugyhogy mind képződési viszonyainál mind egyes tulajdonságainál fogva a zeolitok közé sorozható, noha anyaga azokétól annyiban eltér, hogy timföld helyett bórsavat tartalmaz. Összetétele bór-mész-szilikát (HCa BSi O₆); bórsavtartalma 21,2 %. Igen szép s igen soklapu rövides, oszlopos vagy táblás kristályait régebben rombos rendszerbelieknek tartották, de pontos mérések azt állapították meg, hogy azok egyhajlásuak. Vaskos, szőlősded, gömbös, szálas, sugaras, durván szemcsés halmazokban is találni. Szine fehér, zöldes, vereses, sárgás, üvegfényü, nem hasad. K. 5-5,5; Fjs. 2,9-3. Legszebben találni Tirolban és pedig Theiss angitporfirjában és a Seisser Alpon (Klausen mellett), továbbá Toggianában (Modéna hercegség), Monte Catini (Toszkána), Niederkirchen (Nahe völgye), Kuchelbad (Prága mellett), Bergenhill (New-Jersey), Utoë (Svédország) és Arendal (Norvégia). Utóbbi helyen mágnesvas telepein találni olyan fehér, szürke vagy vöröses D-gömböket s cseppkőalaku meg szőlőded D.-halmazokat, melyeknek szövete sugarasan rostos; mint külön ásványfajt említik botrioolit néven; összetételében csupán annyi az eltérés, hogy egy molekula vizzel többet tartalmaz, mint a közönséges D. Esmark (1805) irta le először, azért esmarkit-nak is nevezik, de ez a név más ásványra lévén lefoglalva, nem használatos. Szinonim a humboldtit is, valamint a disztolit.

Forrás: Pallas Nagylexikon