Datolya

(növ.), dactylus v. dactyli, török szilva, a datolyapálma gyümölcse. Ez hengerded ellipszoid v. tojásdad, csaknem gömbölyü v. tompaszögletü, tompa v. hegyes, 4-5 cm. hosszu vagy hosszabb szilvánkhoz hasonló zöld, sárgabarna vagy egész barna, puhasága meg az ize nagyon különböző. Sima héja alatt édes, leves husa, a középen pedig kemény, hosszukás, hosszában barázda hasította magja van. A D.-ból 10 rész a magra, 5 rész a héjra, 85 pedig a husára esik. Ennek alkotórésze külön 30 % viz, 36 % cukor, 23,25 % fehérje és extractiv anyag, 8,5 % pektinszemcsék, 1,5 % sejtkemnye és 0,75 % citromsav, ásványrészek és kumarin, ettől van a D.-nak kedves ize. Számos nagyobb vagy kisebb fajtája van. Nyersen, friss állapotban, szárítva, megfőzve stb. fogyasztják; nálunk csemege. 2-3 hónapon át frissében lehet kapni, mert a fajták más-más időben érnek. A D.-t a napon aszalják, azután hogy tovább tartson, homokba ássák. Aszaltan és kosárba belesajtolva, több esztendeig romlatlan marad, ez az afrikai puszták mindennapos kenyere. Élvezete nagyon hevítő, de azért egész néptörzseknek (arab) főtápláléka. A nagyobb, sötétebb, husosabb és édesebb vagyis alexandriai fajta a leghiresebb, Ibriában, a Nil mellett terem (király-D.), Egyiptomból jut a kereskedésbe; középszerübb a tunisi. Sziria és Algéria is szállít D.-t. A D.-ból mézféle nedv (datolyaméz) sajtolható, melyet vagy vaj helyett a kenyérrel esznek, vagy pedig mint a datolyapálma törzse levét is, megerjesztve bor (D.-bor) és ecet gyanánt használják. A D.-bor az arab kedves itala. E célból a 4 órán át folytonosan befőzött D.-nedvet megtisztítva jül elzártan a földbe ássák s 12 napig ott hagyják, mig ki nem forrt. - A legjobb D.-fajták a király-D., a Fekete D. (kara khourma a fekete tenger mellékén s a Levanteban; a spanyol-D., különösen a valenciai. Itt két fajtáját különböztetik meg: az édeset (kanditok), meg a keserü D.-t (akreletek); az utóbbi mintegy 48 óráig borecetben feküdt.

Forrás: Pallas Nagylexikon