Daun

-család (teanói herceg és vöttaui gróf). Régi osztrák család, mely a birodalmi grófságot 1655. dec. 13. kapta meg. E család leányágon a Zrinyiek sarjadéka. Kiemelkedett közülök Fülöp Ernő császári ezredes, ki vitézi érdemeiért János Jakab testvérével együtt nyerte a birodalmi grófságot. Unokája Henrik József gróf (szül. 1678., megh. 1751.), cs. kir. tábornok, 1722-49. budavári parancsnok. Emlékét fentartja a városmajor, melyet 1724. ő építtetett. Testvére: Fülöp Lőrinc (szül. 1668., megh. 1741.) cs. kir. tábornok, 1711. nápolyi alkirály s ez évi szept. 24. teanói hercegi cimet nyerte, annak minden jogai s javadalmaival együtt.1. D. Henrik gróf, a vöttaui uradalom ura, szül. 1805., megh. Bécsben 1890 okt. 16. Halála után az örökösök a vöttaui kastélyban őrzött nagybecsü könyv- és fegyvertár legnagyobb részét elárverezték és ez alkalommal Zrinyi Miklósnak 249 könyvből álló könyvtára Kende S. bécsi antiquarius kezébe és innen Zágrábba került, mig a magyar nemzeti muzeum számára pénz hiánya miatt egy ritka páncélon kivül alig lehetett valamit megmenteni. V. ö. Hadtörtén. Közl. és a Századok 1891. évf. és Kende könyvét: Bibliotheca Zrinyiana. Bécs 1893. Századok, 1893. évfolyam, 461. lap.2. D. (Dhaun) Lipót József, teanói gróf, rivói-őrgróf, cs. kir. osztr. tábornagy, sz. 1705 szept. 24., megh. 1766 febr. 5. Papnak nevelték, de e pályára hivatást nem érezve, már 13 éves korában mint önkéntes vett részt Sziciliában a spanyolok ellen vivott hadjáratban és 1719 óta alaposan készült a katonai pályán szükséges tudományokra. Az 1734-35. és az 1737-39. török háboruban résztvett s a krockai ütközetben megsebesült. Altábornaggyá léptették elő s Sziléziába küldték II. Frigyes porosz király ellen (1741) s ezután lothaiai Károly herceg fővezérsége alatt résztvett ama érdekes hadműveletben, mellyel Broglie tábornagy, Piseken és Teinen át Prágába üzetett, mely város ostromlásában D. is közreműködött. 1742-43. ama seregrészben szolgált, amely Maillebois franc. vezérnek Prága felmentésére indított hadműveleteit meghiusította; ezután Bajoroszágot foglalta el s végre a Rajna felé működött. E hadjárat alatt D. különösen a franciák által hősiesen védelmezett dingelfingeni sáncoknak elfoglalásával tünt ki. 1744. előbb Traun alatt a Rajnánál harcolt, a hol a Stockstadt melletti Rajnaszigeten tünt ki s ezután a Csehországba siető osztrák-magyar hadierőknek hátvédét vezette s Ludwigsburg mellett visszaverte a seregünket erélyesen üldöző franciákat. A második sziléziai hadjárat alatt Hohenfriedbergnél és Toornál harcolt; 1745. táborszernaggyá léptették elő. A drezdeni békekötés után Németalföldre küldték, ahol 1746 és 1747. az osztrákokra és szövetségeseikre szerencsétlenül folyó hadműködésekben vett részt. Az aacheni békekötés után az osztrák hadsereg reformálásában és reorganizálásában működött közre és 1749. az általa irt szabályzatot fogadták el. A katonai akadémia szervezésekor is főleg D. javaslatait követték, amiért is Mária Terézia 1752. kinevezte ezen akadémia felügyelőjévé. A hétéves háboru kitöréséig Bécsben volt mint vezérlő tábornok s 1754. tábornaggyá léptették elő. A hétéves háboru elején Szilézia és Morvaország megvédésével bizták meg, de arra a hirre, hogy a poroszok Prágát körülzárták, hadtestét Csehországba vezette és Kollinnél megverte II. Frigyes porosz királyt, a ki kénytelen volt seregeinek maradványait Csehországból kivezetni. E felette fontos eredménnyel biró győzelemért D. a már előbb alapított, de csakis a kollini csata után életbe léptetett Mária Terézia katonai érdemrend első nagykeresztesévé neveztetett ki.A kevés vezéri tehetséget tanusított lothaiai Károly hercegnek a hadseregtől való visszahivása után D. lett a porosz király ellen működő hadak fővezére. 1758. D. előbb II. Frigyest Olmütz ostromlásának abbanhagyására kényszerítette, azután Lausitzbe nyomult s a Berlinig portyáztató (l. Hadik) Laudont támogatta s végre Hochkirchnél rajtaütéssel, majdnem megsemmisítette II. Frigyesnek ott táborozó főhadát; ezután azonban azt a hibát követte el, hogy nem a Sziléziába siető II. Frigyest követte, hanem Drezda felé fordult ama reményben, hogy e várost elfoglalhatja, a miben azonban csalatkozott, mert a Drezdában vezénylő porosz tábornok (Schmettau) ügyes hadműködésekkel meghiusította D. nem eléggé erélyes hadműveleteit, II. Frigyes pedig ezalatt időt nyert sereggyüjtésre. 1759. D. igen csekély tevékenységet fejtett ki s csakis e hadjárat végén lépett fel erélyesen, a mikor is a maxeni ütközettel Fink porosz tábornokot 11000 emberével fegyverlerakásra kényszerítette. Legtöbb gáncs érte D.-t az 1760. hadműködései miatt, a mikor tétlenségével előbb Laudon megveretését okozta Liegnitznél, azután tulságos óvatossága miatt ő maga is legyőzetett Torgaunál. 1762. Sziléziában vezényelt a poroszok ellen, akik Burkesdorfnál legyőzték. A hubertusburgi békekötés után D. mint az udvari haditanács elnöke élt Bécsben. D. jellemző vonása az óvatosság volt; sohasem tett sokat kockára, de épen azért nem is mért soha véglegesen döntő csapást ellenfelére. A többnyire kitünő alvezérei által kivivott győzelmeket sohasem használta fel kellőleg s erélyes üldözésével sohasem aratta győzelmeinek gyümölcseit s a mint II. Frigyes a Histoire de mon temps cimü művében gunyosan megemlíté, még a kollini győzelem után is 5 napot vesztegetett Te Deum énekeltetésekkel ahelyett, hogy a teljesen szétugrasztott porosz hadsereg romjait elfogatta s uj porosz hadseregnek összegyüjtését megakadályozta volna. D. mindent elkövetett, hogy Mária Teréziának a magyar nemzet iránti hálakötelezettsége ne érvényesüljön s Magyarország lehetőleg ismét osztrák tartományszerü viszonyba hozassék. A Mária Terézia örökös tartományainak megvédésére, illetőleg visszafoglalására a magyar nemzet által szervezett magyar csapatoknak az osztrák seregbe való beolvasztását D. indította meg azzal, hogy a magyar csapatoknál is a magyar vezénylet helyébe az osztrák vezényletet hozta be s hogy a magyar tiszteknek is a zöld-arany tábori öv helyébe a fekete-sárgát adatta.A pozsonyi 1764-65. országgyülés D.-t honosította. D.-nak egy fia maradt, Ferenc s egy leánya, Mária Terézia, kinek a királynő volt keresztanyja s kit Pálfy Lipót gróf vett nőül. A királynő megengedte, hogy utódai a Pálfy-Daun nevet használhassák, ha a Daunok hercegi ága a Pálfyak ez ága alatt halna ki, a teanói hercegi cim és jogai, vagyona ezekre szálljon. Ferenc közvetetlen utódában, József Albin hercegben (szül. 1771., megh. 1851), ki salzburgi kanonok volt, a teanói hercegi ág kihalt. Az utolsó Daun halála után Pálfy-Daun Nándor Lipót gróf vette fel a hercegi cimet, amelyben Ferenc József király 1875 dec. 30. meg is erősítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon