Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dávid-csill... hexagram

Magyar Magyar Német Német
David... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

David

1. Emil (rhonfeldi) cs. és kir. altábornagy, szül. Prágában 1837 jul. 1. A bécsujhelyi kat. akadémiát elvégezve, 1855. mint hadnagy egy vadászzászlóaljba lépett. 1859. főhadnagy, majd törzskari százados lett és részt vett az olaszorszgi hadjáratban. 1869. őrnagy, 1872. alezredes, 1875. ezredes lett. 1878. mint a 29-ik gyalogezred parancsnoka Boszniába vonult, hol 1880. vezérőrnagy és a 17. gyalogdandár parancsnoka lett. 1886. óta altábornagy, 1890. Dalmácia helytartója és katonai kormányzója. A 72. gyalogezred tulajdonosa. 1893 nov. táborszernaggyá nevezték ki.2. D. Félix Cézár, francia zeneszerző, szül. Cadenetben (Vaucluse) 1810 márc. 8., megh. Párisban 1876 aug. 29. 1829. a St. Sauveur-templom karmestere lett. 1830. Párisba ment, Fétis-nél tanult a konzervatóriumban. 1831. a saint-simonisták felekezetéhez csatlakozott, visszavonult velök Ménilmontanba és számukra himnusokat szerzett. Elvtársai szétoszlása után keletre vándorolt (Konstantinápoly, Szmirna, Kairo). 1835. visszatért Párisba s közrebocsátotta a Mélodies orientales-t, melyeknek csekély sikere oly leverőleg hatott rá, hogy a vidékre vonult vissza. 1844 dec. 8. fellépett a Sivatag (Désert) cimü, hiressé lett ódaszimfoniájával. Egyéb művei: Mózes a Sinai hegyen (oratórium, 1846); Kolumbus Kristóf (ódaszimfónia, 1847); Brazilia gyöngye (1851); Herculane (1859); Lalla Rookh (1862); Le saphir (1865); Világ vége és L"Inden (dalművek); továbbá románcok, zongoradarabok, 24 quintett, karok, stb. D. 1869 óta, mikor 20000 frank állami jutalmat nyert, Berlioz utóda volt a konzervatórium könyvtárosi állomásán. Életrajzát Azevedo irta meg (Páris 1863).3. D. Gerard, németalföldi festő, szül. Oudewatesban 1460 körül, megh. Bröggében 1523., mint a festőcéh dékánja. Finomérzékü tájképfestő volt (Krisztus keresztelése a brüggei akadémiában), nőalakjainak arcain bizonyos melankolikus báj ömlik el, (Madonna szentekkel, a roueni muzeumban), hogy pedig milyen jellemző és szinező tehetsége volt, mutatja a Madonna szt. Benedek és szt. Jeromos közt a genovai városházán. D. Memling legkitünőbb követőinek egyike.4. D. Jakab Gyula, morva költő és kritikus, szül. Weisskirchen 1859 febr. 6. A bécsi egyetemen tanult germán nyelvészetet, u. o. tudom. vizsgálatot állt a bölcseletből és az irodalomra adta magát. Művei: Das Höferecht (Drezda 1890); Die Wiedergeborenen (u. o. 1891); Das Blut (u. o. 1892); novellák és elbeszélések, költemények. Hagars Sohn. c. szinművével a drámában is tett kisérletet.5. D. Jakab Lajos, francia festő, szül. Párisban 1748 aug. 30., megh. Brüsszelben 1825 dec. 29., először rokonának Bouchernak modorában festett, de 1775. mesterével Viennel Rómába menvén, roppant törekvéssel és buzgalommal kezdte tanulmányozni az ókori remekműveket és a renaissance mestereinek, főleg Michelangelonak és Caravaggiónak meg követőinek festményeit. Ezen tanulmányai nyomát viseli 1779. festett, a pestisbetegeket gyógyító szt. Rókust ábrázoló oltárképe. 1771. visszatért Párisba és Belizár (1783) meg Andromaché (1784) c. képei formai tökéletességükkel olyan tetszést keltettek, hogy D. az akadémia tagja lett, a király pedig festőjévé nevezte ki és megrendelte nála a Horatiusok esküjét (Louvre). 1784. Rómában festette meg ezt a képét, mellyel szinte példátlan sikert aratott, nem annyira annak festői előnyeinél fogva, - hiszen elrendezése meglehetősen erőltetett, szinezése gyönge, kifejezése tulzott - hanem azért, mert tárgyánál fogva lelkesítőleg hatott a hazafias korszellemre. Sokratés a méregpohárral (1787 Louvre) után a Brutus fiai holtesteinél (1789, Louvre) cimü festményét ugy ünnepelték, mint a megvesztegethetetlen igazságszeretet dicsőítését. A forradalomban mint a párizsi Corps éléctoral, a konvent és a jóléti bizottság tagja, heves jakobinus és Robespierre barátja tevékeny részt vett, az akadémia feloszlatását sürgette, de nem egy műkincset mentett meg a pusztulástól. 1790-ben a Constituante megbizásából elkezdte az: Eskü a versailles-i lapdaházban c. festményét (Louvre), melyet azonban a forradalom viharai közben nem fejezhetett be. 1793. festette meg a meggyilkolt Lepelletier de Saint-Fargeau és Marat képeit. Különösen ez utóbbi borzalmas, de hatalmas és megrendítő naturalizmusával D. legkitünőbb művei közé tartozik. A rémuralom bukásával D. börtönbe került és itt tervezte hires, sokáig legsikerültebbnek tartott művét, a Sabin nők-et (Louvre), melyet 1800., 5 évi munka után fejezett be. Napoleon trónra lépése után udvari festőjévé nevezte ki. Ekkor festette meg Napoleon átkelését az Alpokon (Berlin), a császárné megkoronázását ábrázoló, páratlan gonddal kimunkált, kitünő szinezésü, óriási képét (1806-7), a Sasok kiosztását a Marsmezőn 1810. (u. o.); a Leonidas-t (1814., Louvre). 1816. a Bourbonok visszatértekor Brüsszelbe menekült. Ettőlfogva közvetetlen hatása a francia festészetre megszünt; utolsó művei: Ámor és Psyché, Telemachos és Eucharis, Venus és a Gráciák lefegyverzik Marsot stb., művészi végelgyengülését mutatják.D. legkitünőbb és kortársaitól legkevésbbé méltányolt művei a képmások. Lepelletier és Marat képein kivül a legsikerültebbek: Lavoisier vegyésznek és nejének (1788), Michel Gérard és családjának pompás képei; Madame Pécoul (1783), d"Orvilliers marquise (1790), főleg azonban a pamlagon nyugvó Madame Réconnier bűbájos képe (Louvre) mutatják, hogy a heves jakobinus milyen mély megfigyeléssel, gyöngéd érzéssel, finom fölfogással festett női képmásokat. A fanatikus Barrire, a lánglelkü Bonaparte és a délceg Murat arcképei rendkivüli jellemző erejét, hatalmas realizmusát mutatják be, 1810. festett Három Párká-ja (Brüsszel, Praet-gyüjtemény), ez a három végtelen rut nő, Hals Franshoz méltó módon van megfestve. Nem is annyit magasztalt történeti képei, hanem képmásai azok, melyek az utókor szemében naggyá teszik. D. nemcsak kortársaira, hanem a következő nemzedékekre is rendkivüli hatással volt. Megalapítója a modern francia festészetnek. Klasszicizáló iránya sokat ártott a festészet továbbfejlődésének, de formai és teknikai szempontból befolyása rendkivül üdvös volt. Franciaországból való távozása után Guérin lett iskolájának feje. V. ö. Coupin, Essai sur J. L. D., Páris, 1827.; Deléclure, L. D., u. o. 1855.; J. L. J. David, Le peintre L. D., u. o. 1879.6. D. Jeromos Frigyes Pál, báró, francia államférfiu, D. Jakab Lajos festő unokája, szül. Rómában 1823 jun. 23., megh. Langon kastélyában (Gironde) 1882 jan. 28. Tizenkét éves korában tengerész lett, de megunván ezt a szolgálatot, a st. cyri katonai iskolába lépett, honnan mint hadapród egy zuávezredhez Algeriába került. 1846. az arab hivatal előljárójává nevezték ki, hol miután megtanult arabul, egymásután Cavaignac, Ladmirault, végre Randon főkormányzó oldalán szolgált. Randon 1852. a boni-manzurtörzs parancsnokává is kinevezte D-t (Kabyliában). Résztvett azután a krimi hadjáratban, mint Napoleon herceg egyik szárnysegéde; végre 1857. századosi ranggal szabadságolták. Most a polgári pályára lépett, megyei főtanácsos és kormánypárti képviselő lett. Egyik alapítója volt a bonapartista-ultramontán klubnak «L"arcadiens» s az Ollivier-féle liberális minisztérium ellen kötekedett. 1867. a kéviselőház alelnökének választották. 1870 jul. havában kiváló szerepet játszott; ő volt oka ugyanis annak, hogy Cochery képviselő jul. 5. ismeretes interpellációját megtette a Hohenzollern herceg spanyol trónjelöltsége tárgyában. Magatartása a képviselőházban és személyes befolyása az udvarnál nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a császár és Ollivier a háborura határozták el magukat. Ezután a Palikao gróf miniszteriumában a közmunkaügyi tárcát vállalta el, melyről azonban 1870 szept. 4. le kellett mondania. Hat évig azután visszavonultan élt és csak 1876. nyert mandátumot (a Gironde-ban) a nemzetgyülésbe. Művei: Reflexions et discours sur la propriété chez les Arabes (London 1862); Actualités et souvenirs politiques (1874). V. ö. Grande Encycl. XIII. köt.7. D. Jorisz, tulajdonképen Joriszoon, az ujrakeresztelők egyik feje, szül. Brüggeben 1501., megh. 1556 aug. 25. Eleinte üvegfestő volt és 1524. Delftben telepedett le. Csakhamar Luther ujításaihoz csatlakozott és egy processzió alkalmával kigunyolta a szentségtartót, amiért pellengérre állították és a városból számüzték. 1534. az ujrakeresztelők élére állt és számos hivőt szerzett (davidisták v. joristák) akiket a törvény, különösen a házasság kényszerétől akart megszabadítani. Mivel a kormány az uj felekezetet üldözte, D. elmenekült. 1542. megjelent: Wonderboek cimü hires könyvével nagy feltünést keltett; 1544 óta Baselben élt, ahol Johann von Brügge (Johann v. Biningk) név alatt tartózkodott és a reformált egyház legtekintélyesebb hivei közé tartozott. Csak halála után tudták meg kilétét. Kiadták holtestét és elégették. Hivei minden üldözés ellenére Hollandiában egész a XVII. sz-ig fenmaradtak. V. ö. Nippold a Zeitschrift för histor. Theologie (1863).8. D. Keresztély, a herrnhuti testvérközség egyik alapítója, szül. Senftlebenben (Morvaország) 1690. dec. 31., megh. Herrnhutban 1751 febr 3. Ácsmesterséget tanult és a morvaországi kivándorlottaknál 1722. a morva testvérek gyarmatát alapította meg. Később mint hittérítő utazott Grönlandban, Hollandiában, Finországban és Pennsylvániában. Testvéreinek énekes-könyve számára D. számos egyházi éneket szerzett.9. D. Ker. János, flamand nyelvtudós, szül. Lierben 1801 jan. 25., megh. Löwenben 1866 márc. 24. Huszonegy éves korában Mechelnben az alsóbb szeminárium tanítója és 1834. az ujonnan alapított löweni kat. főiskolában a történelem és a falamnd nyelv tanára volt. A flamand tanulmányok előmozdítására és élénkítésére mint a Met tyd en vlyt (Idővel és szorgalommal) egyesület alapítója és elmöke, valamint akadémiai felolvasásaival és nyelvtani könyveivel egyaránt sokat tett. Filologiai munkái közt említést érdemelnek: Bilderdijks: Geesten waerel dés Het waerachtig goed, valamint Ziekte der geleerden cimü, Jakob van Maerlant: Rymbybel cimü és a középnémetalföldi misztikusnak, Jan van Ruysbroek műveinek kiadásai. Irt egy befejezetlenül maradt történelmet: Vaderlandsche historie (1-11 köt., Löwen, 1842-46) cimen, melyben az ultramontán felfogás az uralkodó. Említést érdemel még ugyancsak történelmi munkája: Geschiedenis van de stad en heerlykheid van Mechelen, és Kempis Tamás fordítása (1843, 7. kiad. 1865.).10. D. Nándor, német hegedüművész és tanár, szül. Hamburgban 1810 junius 19., megh. utazás közben Klostersben (a schweitzi Graubündenben) 1873 jul. 18. A már 10 éves korában fellépő virtuózt Spohr hallotta és Casselbe hivta, hol D. nála (és elméletet Hauptmanntól) 1826-ig tanult. Ekkor Luiza nővérével, aki elismert zongoraművésznő volt (később Dulken-né) hangversenyzett Berlinben, itt szinházi zenész lett, 1829-36 pedig az orosz Dorpatban vonósnégyesben játszott és Moszkvában, Rigában, Sz.-Pétervárott hangversenyzett. Mendelssohn végre megnyerte Lipcsének, hol a Gewandhaus hangversenyei és 1843 óta az uj konszervatórium hegedütanszéke tőle nyerték legfőbb fényüket. Játéka a készültség, izlés, szellem, előkelőség mintája volt, nemes, tömör hanggal. Kitünő tanár voltát számtalan elsőrangu volt tanítványa tanusítja (Joachim, Wilhelmj). Sikerült zeneműveket irt sokféle hangszerre, versenyműveket, szimfóniákat sat.; hegedüiskolája a leghiresebb. Kiadott számos XVII-XVIII sz.-beli zeneművet. A Mendelssohn családhoz való viszonyáról veje, Eckardt, könyvet irt (Lipcse, 1888).11. D. Péter János, francia szobrász, l. Dávid d"Angers.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is