Dávid

Jisájnak fia, Izrael második királya. Már ifju korában kitünt vitézsége által, amidőn a filiszteusok elleni háboruban Góliátot megölte. Zenéjével Saul kegyét, vitézségével Saul leányának, Mikhalnak kezét nyerte meg és Saul fiával, Jonathánnal barátságot kötött. Csakhamar a népnek is kedveltje lett s ezzel felkeltette a király féltékenységét, ki tőle trónját féltvén, életére tört. D. menekülni volt kénytelen s egy darabig mindenféle földönfutók társaságában, akik között volt későbbi h vezére Jóáb is, Judában bujdosott. Miután itt Saul folytonos üldözései folytán állandóan nem maradhatott, a filiszteusokhoz ment. Áchis, Gath királya neki adta Ciklag városát, amiért D.-nak háboru idején hadiszolgálatot kellett teljesítenie. De midőn a háboru a filiszteusok és Izrael között ujra kitört, a filiszteus fejedelmek D. szolgálatait, árulástól féltvén, visszautasították. E háboruban a Gilboa hegyen történt a döntő ütközet, amelyben Saul és Jonathán övéiknek vereségét látván, önmagukat megölték. A háboru szerencsétlen kimenetele folytán Palesztinának a Jordánon inneni része ujra a filiszteusok hatalmába került. Saulnak hű vezére Saul fiát, Isbáalt tette meg királynak s a Jordánon tuli részről igyekezett a királyságot Saul háza számára megmenteni. Törekvése részben sikerült is, csak Juda nem akart meghódolni. D. ezalatt Hebronban Judának királyává lett és háboruba elegyedett Saul házával, amely ugy ért véget, hogy Ábnért, a Saul házának támaszát, amidőn alkudozások céljából Hebronban járt, Jóáb bosszuból orozva megölte, Isbáal pedig két benjaminitától szintén orozva meggyilkoltatott. Ezután egész Izrael D.-ot ismerte el királynak, aki székhelyét Hebronból Jeruzsálembe, egy régi kanaánita városba tette át. Fővárosában erős várat épített és innen indult ki nemzetének ellenségei ellen. Előbb a moabiták országát hódította meg, azután az ammonitákat, szireket és edomitákat verte le, ugyhogy országa Egyiptom határától Damaszkusig, keleten pedig az Eufratesig terjedt. Nem csoda, hogy népe az ő uralmát a legdicsőbbnek tekintette. Uralkodására családjának bajai vetettek árnyékot. Egyik fia, Absalóm föllázadt ellene és sikerült neki oly nagy pártot szereznie, hogy D. menekülni volt kénytelen s mint egykor Isbáalnak, ugy neki is a Jordánon tulról kellett visszahódítania királyságát. Jaáb vezetése alatt seregei leverték a felkelőket, ugyhogy előbb az északi törzsek adták meg magukat, utóbb pedig Juda is meghódolt. Élete vége előtt is forrongást idézett elő D. azon elhatározásával, hogy nem legidősebb fiát, Adóniját, hanem Bathsebától (l. o.) született fiát, Salamont nevezte ki utódjának. D. az izraeliták hőskorának legkiválóbb alakja, akinek sikerült egyesítenie Izrael törzseit. Ő adott jelentőséget Jeruzsálemnek az által, hogy fővárosává tette és a frigyládát oda vitette. Innen van, hogy később a zsidók nemzeti és vallásos eszményeinek képviselője lett, ugyhogy a zsidó nép jámbor költőinek vallásos énekeit, a zsoltárokat is neki tulajdonították. D. amilyen vitéz és kegyetlen volt a háboruban, olyan gyöngéd tudott lenni békés viszonyok között, de családjával szemben tanusított gyöngesége és uralkodásának számos ténye sötét árnyékot vet jellemére. Legujabb monográfia: Bonk H., De Davide rege (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon