Davout

(Davoust, ejtsd: davu), 1. Lajos Miklós,Auerstädt és Eggmühl hercege, francia marsall, szül. Annouxban (Yonne) 1770 máj. 10., meghalt 1823 jun. 1. Tekintélyes nemesi családból származott s Bonapartéval együtt a briennei katonaintézetben tanult. 1787. egy lovasezrednél hadnagy lett. A forradalmat lelkesedéssel üdvözölte s 1791. egy önkéntes zászlóalj parancsnoka lett. Jemappes és Neerwinden mellett hősiesen harcolt a szövetségesek ellen s midőn fővezére, Dumouriez, hűtlenül megszökött, erélyes és hazafias proklamációban kitartásra és hűségre hivta fel katonáit. 1793 jul. tábornok lett, állását azonban nemsokára otthagyta, mert a törvény a nemeseket a hadseregből kizárta. Thermidor 9. után azonban visszanyerte rangját, mire 1795-ben Pichegru alatt harcolt a rajnai hadseregben. Mannheimnél fogságba került, de kiváltották, és ekkor Moreau alatt a rajnai átkelésnél tünt ki (1796 ápr. 20.). Azután Olaszországban küzdött Bonaparte alatt, akivel az egyiptomi hadjáratban is részt vett. Ez expedició folyamán teljesen megnyerte Bonaparte bizalmát, ugy hogy Egyiptomból való visszatérte után rohamosan emelkedett. 1800. az olasz hadsereg lovasságának főparancsnoka s Napoleon trónraléptekor Franciaország marsallja és a császári gárdák parancsnoka lett. Az austerlitzi csatában (1805) a jobb szárnyat vezette. 1806. a porosz derékhadat verte meg Auerstädt mellett és jutalmul az Auerstädt hercegi cimet kapta. Részt vett még az eylaui, heilsbergi és friedlandi csatákban, mire Napoleon a varsói nagyhercegség főkormányzójává nevezte ki. Az 1809-iki osztrák hadjáratban fényes győzelmet aratott Eggmühl mellett (ápr. 22.), a wagrami csatát pedig, melyben a jobb szárnyat vezérelte, az ellenségnek ügyes megkerülésével döntötte el. A békekötés után Napoleon Eggmühl hercegévé, 1811. pedig az alsó Elba-département főkormányzójává tette. Az orosz hadjáratban, mint az első hadtest fővezére, Mohilev (jul. 23.) és Vitebszk (jul. 27.) mellett tünt ki. A szerencsétlen visszavonulás után Szászországban szervezte ujjá csapatait s az alsó Elba felé vette utját. 1813 máj. 31. megszállotta a Tettenborn orosz tábornokhoz átpártolt, de ettől cserben hagyott Hamburg városát, mellyel elpártolása miatt rendkivüli szigorral bánt el. 48 millió frank hadi sarcot hajtott be a városon; nov. 5. lefoglalta a bankot, melyben 7 1/2 millió márka volt s az év végeig több mint husz ezer embert kergetett ki a városból, többeket főbelövetett és több száz házat fölgyujtatott. Bár szigorunak nevezhető ez az eljárás, de a háborujog szempontjából teljesen korrekt volt, amint ezt ujabban a német történet- és hadtörténeti irók is elismerik. Azután rendkivüli ügyességgel védte magát a városban a szövetségesek ellen, akik minden oldalról körülzárolták és ostromolták. A várost csak 1814 máj. 31. XVIII. Lajos parancsára adta át, miután hadseregének java a folytonos küzdelmek, nélkülözések és betegségek miatt majdnem teljesen elpusztult. Napoleon visszatérésekor 1815 tavaszán hadügyminiszter lett. A waterlooi csata után jul. 3., hadait a Loire mögé vonta vissza. Itt azután jul. 14. meghódolt XVIII. Lajosnak s a vezérséget MacDonald marsallnak adta át. 1819. Lajos pairnek nevezte ki. D. kitünő katona s kiváló hadvezér volt; önzetlen, becsületes, hűséges ember, szigoru önmaga és mások iránt; Hamburg védelménél tanusított viseletét XVIII. Lajos királyhoz intézett emlékiratában igazolta (Hamburg 1814 és ujabban Páris 1891). V. ö. Chénier, Histoire de la vie du maréchal D. (Páris 1866); Blocqueville marquise (D. leánya), Le maréchal D., prince d"Eckmühl, raconté par les siens et par lui-meme (Páris 1879-80, 3 köt.); Montégut E., Le maréchal D. (1882); Correspondance du maréchal D. 1801-15. (kiadta Mazade 1885, 4 k.) Grande Encycl XIII. Davout in Hamburg (Sybels Histor. Zeitsch. 69. köt. 1892, 489. l.)2. D. Lipót Kolozs István Gyula Károly, auerstädti herceg, francia tábornok, szül. 1829 aug. 9. Dédunokája az előbbinek, kinek hercegi cimét III. Napoleon az egyenes örökösök kihalása után 1864. reá ruházta. A st.-cyri katonai iskolát végezte s mint hadnagy lépett 1847. a hadseregbe. 1856. kapitány, 1859. őrnagy lett. Az 1870-71. háboruban mint ezredes küzdött s Metznél hadi fogságba került. Később a Commune ellen harcolt s Thiers, ki különösen kedvelte, 1871. dandártábornokká nevezte ki. 1879. Gresley hadügyminiszter a nagy táborkar főnökévé tette. 1880. a X. hadosztály parancsnokságát vette át Rennesben, 1884. Algériába küldték parancsnoknak, 1885. a lyoni hadosztálynak lett parancsnoka. 1871. kiadta a Projet de réorg. militaire c. művét.

Forrás: Pallas Nagylexikon