Debrecen

(l. a mellékelt térképet), sz. k. város Hajdu vármegyében, a vármegye törvényhatóságának székhelye, a vármegye K-i részében, a Tocó és Kodár vizerek közt, lapályos területen 121 m. magasságban fekszik.

[ÁBRA] DEBRECEN

Az előbb nagy faluhoz hasonlított város most egyike hazánk legelőkelőbb városainak, mely diszes köz- és magánépületeivel, aszfaltutjaival s gázvilágításával, élénk üzleti életével s közuti gőz- és lóvasutjával a nagy város mozgalmas képét tünteti föl. D. belterülete tojásdad alaku, 384 ha. területet foglal el, mely Hatvan, Péterfia, Csapó, Kossuth, Varga és Piac nevü utcaterületekre oszlik. A Nagyvárad-utca, Piac-utca, Egyháztér és Nagy Péterfia-utca vonala az egész várost ÉD-i irányban két részre hasítja s egyuttal legélénkebb s legszebb, boulevardszerü jellegü útvonala; itt van a legtöbb középület, a megyeháza, a takarékpénztár, ipar- és keresk.-bank, posta- és táviróhivatal, kaszinó, városháza és városi vendéglő épületei. A kiszélesedő Egyház-téren («Piac») a Steindl által tervezett városi vendéglő (Arany bika), a ref. püspöki lak, gazdasági tanintézet, keresk. akadémia és ref. kollegium épületei vannak; a tér közepét a kéttornyu ev. ref. nagy templom (épült 1803-22) foglalja el, mögötte Csokonainak Izsó Miklóstól való szobrával és az 1849 aug. 2. elesett honvédek emlékével diszített Emlék- és Csokonai-kert terül el. A Péterfia-utcában a honvédgyalogsági laktanya említendő. Az ezen utvonaltól derékszög alatt kiágazó utcák közül a Kossuth-utca a Skalniczky tervei szerint mór-bizanci izlésben épült szinház, a régi Komáromy-ház, hol a szatmári békekötés feltételei megállapíttattak, a pénzügyigazgatósági épület, a diszes uj reform. templom, a ref. leányiskola és internátus, a Szent Anna-utca, a kat. templom, gimnázium, elemi iskola és prépostlak, a Széchényi-utca, az állami főreáliskola, a ref. kistemplom és a kir. tábla, a Miklós-utca, az evang. imaház épületei által tünik ki. A város déli oldalán a m. k. államvasutak nagy pályaudvara mellett a népkert, közraktár és légszeszgyár, az ispotálytemplom és a ref. szegények háza, a Salétromlaktanya, a nyugati soron a honvédlovassági laktanya, É-szélén az István-malom, az uj városi kórháztelep, a lóvásár és lóversenytér van. Az új kórházon tul a nyaralókon kivül az 1725 ha. területü Nagyerdő diszes parkja terül el, fürdővel, lövőházzal és korcsolyacsarnokkal. A város K-i oldalán van a közös hadseregbeli gyalogsági laktanya, a dohánygyár és dohánybeváltó-hivatal s több temető; itt van egyuttal a guti vasut indóháza. A főutcáknak és az ujabb városrészeknek egészen modern városi jellegük van, mig a kisebb mellékutcák falusias jellegüket még nagyrészt megtartották.D. ma az Alföld egyik legnépesebb és legjelentékenyebb városa, politikai életének, közművelődésének és közigazgatásának egyik góca. Itt székel a vármegye törvényhatósága, a balmaz-ujvárosi járás szolgabirói hivatala, a pénzügyigazgatóság és pénzügyőrség, államépítészeti hivatal, kir. itélőtábla, kir. törvényszék, kir. főügyészség, sajtóbiróság és pénzügyi biróság, telekkönyvi hatóság, kir. járásbiróság, közjegyzői, ügyvédi, kereskedelmi és iparkamara, kir. közjegyzőség, kir. tanfelügyelő és tankerületi főigazgató, adóhivatal, állami állatorvos, dohánybeváltó felügyelőség; továbbá a tiszántuli reform. egyházkerület püspökének és a kegyesrendi társháznak is itt van a széke. Van itt továbbá állandó vegyes felülvizsgálati bizottság, csendőrszárnyparancsnokság, továbbá itt székel a 39. sz. gyalogezred hadkiegészítő parancsnoksága s a 3. sz. honvédgyalogezred stb.Közművelődési intézeteinek száma nagy; a hires ev. ref. főiskola v. kollegium (l. Debreceni ref. kollegium). Ezenkivül van D.-ben kegyesrendi algimnázium, állami (előbb községi) reáliskola, ref. felső leányiskola, kereskedelmi tanfolyammal, m. kir. gazdasági tanintézet, földműves-iskola (Pallag pusztán), keresk. akadémia, alsófoku kereskedelmi iskola, városi iparos iskola, izr. nőipartanműhely, 24 elemi iskola (közte 18 reform.) és 5 tanyai iskola. E nagyszámu s nagyrészt a város áldozatkészségéből fennálló intézet hatása folytán a közművelődés magas fokra emelkedett; a 7852 tanköteles gyermek közül csak 741 nem jár iskolába s az irni-olvasni nem tudók aránya a férfiaknál 20,5, a nőknél 25,3 %, jóval kevesebb mint az Alföld többi városaiban. Az iskolákhoz számos jótékony intézet és egylet csatlakozik, u. m. a róm. kat. árvaház (Theresianum) és a nőegyleti árvaház, 3 óvoda, 1 gyermekkert, a most épülő kórház, az ispotály (tulajdonképen szegényház), a kollegiumi kórház, a róm. kat. szegényápolda, a kereskedő ifjak önképző s betegsegélyző egylete, a katonai csapatkórház; továbbá számos közhasznu és közművelődési egylet, közte a Csokonai-kör, a Gönczy-egyesület, a zenede-egylet, a dalárda, a gazdasági egyesület stb. A művészetnek a szinház nyújt állandó otthont. Megjelennek itt a következő lapok: Debreceni Ellenőr (szerk. Komlóssy Dezső, XX. évf.); Debreceni Hirlap (szerk. Kutasi Imre, III. évf.) és Debrecen (szerk. Kósa Barna, XXV. évf.) napi lapok; Debreceni Protestáns Lap (szerk. Csiky Lajos és Baczoni Lajos, XIII. évf.); Közérdek, pincérek lapja (szerk. Than Gyula, V. évf.); D.-i kir. táblai Értesítő; Debrecen-Nagyváradi Értesítő (szerk. Zichermann Hermann, LI. évf.); Debreceni Hiradó (szerk. Végh János, X. évf.) és Közlöny, hittani lap (XXIII. évf.). D.-ben 6 könyvnyomda van. Az irodalmi és kulturális élet nagy lendületet vett.A földmívelés D. egyik fő jövedelmi forrása s a lakosság egy harmada ebből él; legfőbb terményei a buza, tengeri, rozs, árpa, zab, repce, továbbá dohány és burgonya. Állattenyésztése igen jelentékeny; területén 18715 db. szarvasmarha, 10000 ló, 62366 juh és 55110 sertés találtatik. A lótenyésztésre nagy hatása van az állami méntelepnek és a városi ménesnek; a szarvasmarhatenyésztés a magyar fajtára szorítkozik; a város gazdáinak a Hortobágyon törzsgulyájuk van, a juhászat a hortobágyi legeltetésre van alapítva, termékei a tarha, juhsajt (gombolya) és a zsendice. Nevezetes a sertéstenyésztés és hizlalás. Paprikás szalonnája leghiresebb az egész országban. D. állatvásárai igen jelentékenyek, évi forgalmuk 5-600000 db 19 millió frt értékben. Az állati termékek közül nagyobb forgalma van a tejnek és tejtermékeknek, vajnak, sajtnak, nyers faggyunak, disznózsirnak, szalonnának, tollaknak és bőröknek.Ipar és kereskedelem tekintetében D. az Alföld egyik empóriuma. A régi hires iparágak (csizmadia, timár, szűcs és gombkötő stb.) fénykora ugyan már lejárt, de helyükbe a gyáripar lépett, mely itt nagy virágzásra fejlődött. Ipartelepei közül legjelentékenyebbek az István-gőzmalom (300 munkás, évi termelőképessége 450000 q. liszt, kivitel Francia-, Angolországba és Braziliába), több kisebb gőzmalom, a Gebauer-féle érckoporsógyár, az ércöntöde (40 munkás), gépjavítóműhely, gépműhely, gőzfürész, 3 kefegyár (400 munkás, 300000 frt értékü évi termeléssel), 6 nagy téglagyár (több mint 17 millió darab tégla évi termeléssel, 500 munkás), kocsigyárak, a m. k. dohánygyár (1200 munkás, 1,6 millió frt értékü évi termelés), keményítőgyár, szódagyár, légszeszgyár, cserépkályhagyár; jelentékeny továbbá a szappangyártás, mézeskalács- és perecsütés, kolbász- és szalámigyártás, az esztergályosipar, ekekészítés stb. A kereskedelem régóta kiterjedt s D. országos vásárai messze földön hiresek voltak; a vasuti hálózat kiépítése folytán e vásárok jelentőségüket elvesztették ugyan, de még most is élénkek D. állat- és terményvásárai. D. még ma is Erdély és az ÉK-i felföld felé Magyarország főkereskedelmi empóriuma s kereskedelmének főcikkei gabona (főleg rozs), állatok, kézműárúk, rövid- és norinbergi áruk, vas- és füszeráruk, posztó s az iparvállalatok termékei. Üzleti életét több nagy pénz- és hitelintézet (az osztr.-magy. bank fiókja, keresk. és iparbank, 2 takarékpénztár, iparegyesületi takarék- és hitelintézet, közgazdasági bank), tov. az áru- és terményraktár, s több tekintélyes kereskedelmi és iparos testület (D.-i kereskedő társulat, keresk. és iparkamara, iparoskör, tisztviselők önsegélyző egylete, kölcsönös segélyző egylet stb.), tov. 20 ipartársulat nagy mértékben előmozdítja. Kereskedelme minden izében magyar s fényesen tanuskodik arról, hogy az alföldi magyarságban sem hiányzik az üzletiszellem és vállalkozás.D. közlekedése és közlekedési hálózata is igen fejlett; a m. kir. államvasutak innen Szolnok, Füzes-Abony, Mármaros-Sziget, Nyiregyháza és Büd-Szent-Mihály felé, tehát 5 irányban vezetnek; ezekhez járul a nagy-létai vonal és a guti iparvasut. A m. kir. államvasutak egyik üzletvezetősége itt székel. A helyi közlekedés eszközei gőzmozdonyu helyi vasut, lóvasut, omnibuszopk és bérkocsik. Pósta- és táviró s a város minden részére terjeszkedő telefonhálózat a forgalmat támogatják.D. lakóinak száma 1870-ben 46111, 1881-ben 51122, 1891-ben 56940 volt; a 21 évi szaporulat 23,5 %. D. lakói majdnem kizárólag (55805) magyarok, kivülök 786 német, 145 tót, 24 oláh s 180 egyéb találtatik. Vallás szerint van 8725 római kat., 1029 gör. kat., 905 ág. evang., 42208 református és 3999 izrael. A D.-i polgár (civis) zárkozott természetü, tiszta erkölcsü s józan gondolkozásu; takarékos, de a közjó érdekében áldozatkész. Szorgalma és kitartása következtében vagyonra tesz szert s köztiszteletnek örvend. A házak száma D.-ben 6185.D. a leggazdagabb vidéki városok közé tartozik. Területe nem kevesebb mint 95779 ha. s ez óriási föld K-ről Ny. felé 79 km. hosszuságban a Tiszáig terjed s 5 vármegye és 19 község területével határos. Az egész határnak majdnem fele a város tulajdona, ezenkivül városnak Hajdu és Szabolcs vármegyében vannak birtokai 7930 ha. terjedelemben. A város összes vagyona 18,8 millió forint, miből 15,9 millió frt tiszta vagyon; ebből fedezi a város az 1 milliót meghaladó évi kiadásait, községi pótadó kivetésének szüksége nem áll be. Majdnem összes közintézeteit a város tartja fenn s az állami intézményeket is tetemesen segélyzi.Története. Már a rómaiaknak volt itt katonai telepük; őseink e vidéket Mén Marót bolgár fejedelemtől foglalták el. D. ősi lakosságaszláv lehetett s neve is erre mutat, de a honfoglalás óta állandóan magyarok lakták s igy hazánk egyik legtősgyökeresebb magyar városa. 1091. már jelentékeny hely volt s 1218. II. Andrástól városi jogokat nyert. A tatárdulás után 1245. ujból felépült a mai nagytemplom helyén állott templom, később pedig D. a Csák Máté ellen való küzdelmekben oly jó szolgálatot tett, hogy ezek fejében I. Lajos 1360. szabad várossá emelte. A XV. sz. elején Zsigmond király rendelete folytán árkokkal vétetett körül; 1410. Zsigmond Szklabonya várával együtt Balitzky Andrásnak zálogosította el, később György rác deszpota nyerte, 1450. pedig a Hunyadyak birtokába került. Mátyás király több kedvezményben részesítette; 1490. az ország rendei Corvin Jánosnak ajándékozták, utóbb Szapolyai kezére került. A mohácsi vész után D. sorsa viszontagságos volt; védurai közül legnevezetesebb volt Enyingi Török Bálint, ki a reformációt 1536-ban D.-be behozta s az Melius Péter, D. első püspöke alatt annyira elterjedt, hogy 1552. a katolikus egyház teljesen megszünt. Buda eleste után D. meghódolt a törököknek, ezektől azonban sokat szenvedett; 1564. Schwendi, 1641. Barbiani, 1685. Caraffa rabolta ki, a hajduság 1630. és 1705. fosztotta ki és gyakran pusztították nagy tüzvészek. 1692. Nagyváradnak a töröktől való visszavételénél D. annyira kitünt, hogy Lipót király 1693-ban szabad várossá emelte. 1716-ban ujra alakult a róm. kath. egyház, 1725. ide helyeztetett át a kerületi tábla 1849. a nemzeti kormány és az országgyülés a fővárosból ide menekülvén, január 4-től jul. 1-ig itt székelt és a ref. nagy templomban ápr. 14. mondotta ki Kossuth a határozatot, mely Magyarország elszakadását Ausztriától magában foglalta s a Habsburg-dinasztiát detronizálta. 1849 aug. 2. a 8-10000 főnyi magyar sereg Nagy Sándor tábornok vezetése alatt itt tartott fel fél napon át Paskievics orosz herceg 200000 emberét. Az ötvenes évek óta D. közgazdasági és művelődési tekintetben nagy lendületet vett s a hajdani nagy falu modern várossá, hazánk egyik legjelentékenyebb művelődési központjává vált. D. előbb Észak-Bihar, 1876 óta Hajdu vármegye székhelye.

Forrás: Pallas Nagylexikon