Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Debreceni r... ----

Magyar Magyar Német Német
Debreceni r... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Debreceni református kollégium

Enyingi Török János mint főbirtokos örökölte Debrecent (1550-1562), s atyja, Bálint halálát is megbosszulandó Martinuzzin, a hitujítást keresztülvitte Debrecenben s a római egyház 1552. megszünt; a Ferencrendü zárda-iskola is a város kezébe jött s városi protestáns iskolává lett. Első tanára (scholae mester) Dézsi András volt (1549-1551). Az iskola fényét emelte a bécsi egyetemről elüzött Erdősi János, ki 1553-57 végéig itt tanárkodott. Petrovics Péter hadvezér Izabellát visszahelyezvén a függetlenné lett Erdély fejedelmi székébe, 1557 jun. 1. a tordai országgyülésen a prot. vallás szabadságát állami törvénnyel biztosította, Debrecen sorsa a szabaddá lett Erdélyhez fűződött. Kálmáncsai Sánta Márton debreceni lelkész 1554-től 1558-ig Petrovics kegyeltje és püspöke, a kálvini reformációt vitte keresztül. Nyomába lépett a hatalmas szervező Méliusz Juhász Péter (l. o.). Az eredeti zárdai iskola épületét 1564. tüz emésztette meg, ez részben felépíttetett; a wittenbergi iskola törvényei nyomán (1567) az első iskolai törvény meghozatott. Csorba István tanár alatt 1588. kezdődik az iskolai tanulókról az anyakönyv (Series), mely a legrégibb ereklye az iskoláról; abba 1589. 51 uj tanuló van bejegyezve. Debreceni Tarack János (1592-1594) egyháztörténelmet, Szilvás Ujfalvi Imre (1596-1599) számtant, héber nyelvet tanított, irt latin-magyar szótárt s kiadott énekes könyvet. A keresztesi csatában (1594) több debreceni diák hősi halált halt. A század végéig 194 uj tanuló iratkozott be. Az iskola fentartási terhét maga a város hordozta, a tanács (1556) a temetési dijakból részt rendelt a szegény (vidéki) tanulók tartására; választotta és fizette a tanítókat, igazgató és kollaborátorokat; 1592. a malmok jövedelmének egyharmadát szintén a diákok tápláltatására fordíttatta. Egyes adakozók is jelentkeztek: 1576. Szücs Jánosné 25 frtot ad a diákok javára; egy másik jótevő (1592) pénzt hagy könyvek vételére, könyvtárát is az iskolának hagyta. A könyvtár első nyoma. A tanács méltán nevezte (1586) a tanintézet a «város iskolájának» és (1592) «mi iskolánknak» (schola nostra). E század 2-ik felében 30-at meghaladó debreceni tanuló kereste fel a külföldi akadémiákat; a tanárok közül mintegy 18-nak maradt fenn neve; leghosszabban szolgált Laskói János 1577-től 20 évig.A bécsi béke (1606) jótékonyan emelte az iskolai életet, s e célra a közerő támogatását vonta maga után. Bocskai István fejedelem végrendeletében 200 frtot biztosított évenkint (1606) a debreceni diákok számára a debreceni harmincadból. Báthori Gábor fejedelem a Szepes nevü elpusztult falu határáról (4691 hold) a tizedet a tanulók táplálására rendelte (1609); a fejedelem intézkedését megerősítette Bethlen Gábor. Zólyomi Dávid, 3 székely szék kapitánya, 1630. élte fogytáig évenkint 50 frtot alapított, meghagyván, hogy annak átvételére a 3 ünnepen (Karácson stb.) tanuló ifjak menjenek ki hozzá (közvélemény szerint a diákok ünnepi igehirdetésre kiküldetése - legatio - itt veszi kezdetét). I. Rákóczy György intézkedett (1635), hogy egy tanárt a debreceni főiskolában az erdélyi fejedelem fizessen (a 2-ik tanszék alapítása). Apafi Mihály fejedelem hegyköz-szentimrei egész birtokának mindenféle tizedét adományozta a főiskolának, azt e javadalom élvezetébe 1667. ünnepélyesen beigtattatta, a diákságot a szénior és kontraskriba képviselvén. Lónyai Anna, Kemény János fejedelem özvegye, évenkint 50 frtot biztosított (1666), ezenkivül szentimrei, később (1689) szilágysági birtokáról minden kilencedet örökösen «hogy a kollégium pusztulása be ne következzék». Gróf Rhédei Ferenc (1666) tizeddel, Zólyomi Miklós Hunyad és Zaránd vmegyék örökös főispánja micskei birtokáról évi 50 frttal járultak a «hires schola» állapota javításához; a micskei birtokot öröklő Apafi a Zólyomi-féle adományt megerősítette (1675).Az osztrákház katolikus politikája az I. Leopold király alatti Magyarországon a protestantizmus megtörésére irányult, s kivált a pozsonyi rendkivüli «törvényszék» működésével (1671 jan. 2.) az egyházak és iskolák üldözőbe vétettek. Báthori Zsófia a sárospataki kollégiumot elüzte (1672 szept. 28.). A pápai főiskola hasonló sorsra jutott. Csak a debreceni főiskola állt még a város és nemzeti fejedelemség védpaizsa alatt, s mint egyetlen főiskola nyerte országos jelentőségét, de mivel a város is sokat szenvedett, Strassaldo kassai német főkapitány Debrecent (1675) 17 napig ott tanyázása alatt pusztította, a lelkészlakokat és iskolákat feldulta, biztos segélyre volt szükség. Apafi fejedelem 1676 jul. 11. kelt adománylevelében az egyik tanár fizetésére a máramarosi sóaknákból évenkint 3000 kősót, a tanulók tartására meg 2000 kősót rendelt, ez 5000 mázsa só jövedelmét 1681 jun. 22. mint évi adományt, ujra megerősítette; sőt hét év mulva a «folyvást fogyatkozásban levő scholának» az eddigieken felül még 100 frtot érő sót rendelt. E művelődési célra tett adomány a Leopoldi diplomában is (1691 dec. 4.) ünnepélyesen megerősíttetett Debrecen részére és folyt is 1697-ig. A bécsi kormány hatalma alá kerülvén Debrecen, iskolájára a megpróbáltatás, küzködés nehéz évei beálltak. Az Apafi-féle sóalapítvány elvonatott, a hegyköz-szentimrei tizedet a váradi püspökség lefoglalta (1712), mindkettő a leopoldi diploma ellenére történt. A II. Rákóczy-féle zivatarok idején a német hadsereg a pusztán hagyott várost kirabolva (1705. okt.), a könyvtárt, a nyomdát, városi levéltárt feldulva, 300 szerző művét elhamvasztotta. A nemzeti mozgalom elnyomása után (1711) következett a r. katolicizmus hatalomra emelése. Királyi parancsszóra a római kat. egyház felállíttatott (1716). Felsőbb rendeletek folytán 1752. betiltatott a ref. lelk. és tanároknak a városi pénztárból fizetése, s miel magának a kollégiumnak alig volt akkor 10000 rénes frt tőkéje, az iskola a végenyészet szélére jutott. A főbiró, mint isk. gondnok, tanácsosok (Domokos Márton), lelkészek és tanárok, nem lelvén a hazában támaszt, megható kérőlevéllel fordultak a helvét, hollandi és angol hitrokonokhoz. A helvét kántonok 18 éven át 4-400, a hollandi szövetséges rendek 14 éven át szintén annyi forint jövedelmet biztosítottak. Sinai Miklós tanár folytonos gondozásával ápoltatott az angol testvérekkel a viszony; Harring Tamás canterburyi érsek magasztos lépése az összes anglikán püspököket, oxfordi és cambridgei egyetemi hatóságokat mozgalomba hozta s oly alap gyüjtetett, melyből évenkint 39 font sterling folyt a kollégiumhoz. Ez angol alap meg van ma is (a tőke jelenleg 3050 font sterling, kezeli az «Evangéliom Terjesztő Társulat». «Repert of the year 1888 of the Society for the propagation of the Gospel». London. 167. l.). A legnehezebb ponton megindult benn a hazában is egyesek részéről az adakozás. Báró Bánfi Farkas évenként terményt küldött, Mocsai István, Kovács Ferenc 1000-1000, Losonczi gróf Bánfi György végrendeletében 1000, Kőrösi Mihály debreceni esperes 1500, Antal Judit (Káldi Lajos özvegy), Tisza Lászlóné Gesztről 1000 forint alapítvánnyal járultak; az alkancellár Utyekerevics Gábor egy alumnus-tartásra tett alapot; a nagylelkü hölgy, Szondi Zsuzsánna Kenessei Istvánné ugyan e célra 10000 frt örök hagyománnyal tündöklik.Tanügy. A suly a bölcsészeti képzésen nyugodott, az 1743-iki végzés szerint «3 komoly évet» kellett a bölcsészeti tanfolyamban elvégezni, hogy valaki a teologiára felvétessék. A bölcsészeti szakra előkészítő osztály tanulói (1759) metafizikusoknak, később (1798) praeparandusoknak hivattak s külön köztanító, az u. n. praeses által készíttettek a rendes tanárok hallgatására a latin, hellen nyelvek és tiszta matézis tanítása által. A német nyelv 1759 óta taníttatott. A neveléstant a Classisok (gimnázium) felügyelő tanára minden évben az egész ifjuságnak adta elő télen (1798). A földrajzi és történelmi térképeket Maróthi tanár (1739) hozta használatba. A tanítás szinvonalát mutatják a használt tankönyvek a század közepén: Minucius Felix (1740), ifjabb Plinius, Pictet Benedek teologiája, Offerhaus világtörténelme, Sinai kedvelt tankönyve, ugyanő előadta a magyarok történetét. A könyvár nagy gondozás tárgya volt. A városi tanács 1702. készítette annak használatára az első szabályzatot. A könyvtár az 1705-iki német pusztítás után 1452 darabot foglalt magában.

A kollégium igazgatása.

Külső és felső nyomás következtében a ref. egyház 1718. választatott el a várostól s az iskola az egyház gondnokai vezetése alá jutott, de csak névváltozással, mert a város előkelő tisztviselői választattak a gondnoki karba. 1742. a tanórák számát «a curatoratus és proffesoratus« közmegegyezéssel állapították meg. 1757 ápr. 12. merült fel azon kérdés, hogy kit illet első sorban a kollégium igazgatása ? a lelkészeket-e, kiknek különben is kánonszerü kötelessége, v. a világi elemet, azaz a városi és egyházi pártfogókat-e ? Határozat lett: az igazgatás «örökre vegyes legyen»! Az egyházkerület feje 1734-ig a püspök volt, ekkor állíttatott mellé a világiak közül kerületi főgondnok; mint ilyen, Dobozi Mihály, a nemesi felkelő sereg ezredese járt közbe a királynőnél a főiskola ügyében. A kerületi főgondnok Rhédei Ferenc (1778-1800) az egyházkerületen érvényesítette a világi elem nemcsak egyenlő, hanem tulsulyát. Domokos Lajos és pártja támogatásával a kollégium feletti legfőbb felügyeleti jogot a kerület vette kezébe, a közvetlen igazgatás a debreceni egyháznál és gondnokainál maradt.Diák-élet. Az egyenruha 1775. változott; a régi zöld tóga rókaprémes palásttal, mely magyaros gombdiszitésü volt, a hosszu sinkó 3 szegletü főveggel cseréltetett fel. A nem jótéteményes tanulók tógát nem viseltek «publicusok»-nak neveztettek; ezek voltak a világi pályára készülő gazdagabb családok gyermekei; külön névsorba igtatásuk 1753. kezdődik, mely évben 47 togátus és 28 publikus uj tanuló iratkozott be, utóbbiak 2 frt tandíjt fizettek. A Dobozi-féle uj iskolatörvény ellen (1704) fölzendült a diákság; a tanács elvetette kérelmüket, egy engedetlenkedő diákot elfogatott. Erre még nagyobb forrongás támadt; az engedelmeskedni nem akarókat a tanács számüzte, 105 diák el is távozott, de aztán nagy része visszaszállingózott, kegyelmet kért és nyert (Történelmi Tár. 1885. III. 615.). Többé ily lázadások nem fordultak elő, legszebb összhang uralkodott tanárok és tanulók közt. A rettenetes dögvész idején (1739), midőn egy hónap (okt.) alatt 3493 embert seprett az el, «jó életü, példás viseletü, ifju prédikátorok látogatták, vigasztalták és imádkoztatták» a betegeket. A kollégium épületében 355 kisebb-nagyobb tanuló lakott, a 2-ik udvaron levő kisebb diákszobák kunyhóknak (Casae tiguriolae) neveztettek 1750-ben. A tantermek száma 11 volt. A bennétkezésre első sorban a gazda (oeconomus collegii) ügyelt, előbb polgári rendből, 1797 óta diákok közül választva; az ételadagot kiszolgáltató diszpenzátor, a kenyeret osztogató praebitor, az étkezők számát naponkint jelző provizor, a szolgálatot teljesítő szegény, alsóbb osztályu tanulók felügyelője pedig inspektor famulorum nevet viselt. Sütőnő (pistrix) és főzőnő (coqua) özvegy nőkből választatott. A táplált növendékek (alumnusok) aza alapítók nevéről neveztettek, p. Mocsai alumnusok (1760); két esküdt diák fejenként 30-30 frtot nyert. Az egyes jótevők nevei emlékezetben maradtak, 1796. még Bocskai István és Bethlen Gábor alumnusaival találkozunk. Az összes alapítványokon volt akkor 168 alumnus. Ezenkivül a magán-tanítványokkal biró diákok heten összeálltak, ilyen étkező társaság (quadra) 9 volt, összesen 63-an jobbára a tanítványok szülei által főzött ételből kosztoltak. Ez étkezési mód mondott paedagogiumnak. Voltak pénzt fizető tanítványok, nummisták, főző tanítványok, a szülők hetenként egy fazékba ételt küldtek, hét egyén számára valót, ezek cibisták, a szép fehér cipót küldők panisták, a mosást teljesítők lotorok, az ingyen tanítottak - minden magán tanítóhoz osztatott egy szegény tanuló, - gratisták néven hivattak. Oly szegény diákok, akik nem juthattak táphelyhez, vagy saját krajcárjaikat tették össze, vagy a polgárok asztalairól kaptak valamit, «expectansok»-nak hivattak, néha negyvenen is valának. E században keletkezett az énekkar (Cantus), alakította Maróthi tanár 1739., ő lett e tanulói egyletnek első felügyelő tanára; 1753-tól fogva pedig Varjas tanár. A kollégiumot meglátogató magasrangu vendégek tiszteletére az énekkar zengedezett, Gróf Forgács Miklós (1773) kiválólag gyönyörködött összhangzatos énekökben. Másik volt a tüzoltó diákok (machinisták) egylete, ujabb utasítás ezek számára 1798. készült, felügyelőjük egy esküdt diák volt, tagjainak száma 25, kik a hétköznapi templomi szolgálattól felmentettek, s bor-osztáskor két adagot kaptak. A sokszor egyhangu diákéletet a városba érkezett magasb vendégek látogatása tette emelkedetté, p. Paget lord, angol nagyköveté (1702), ki 3 diákot vitt magával akadémiákra; XII. Károly svéd királyé (1714) és főkép József császáré (1770), kit a kollégium udvarán 2000 tanuló üdvözölt.Tanárok. A rendes akadémiai tanárok száma 1709-től kezdve 4, 1798-tól 5, 1800-tól 6. A fizetés fokonként emelkedett. 1726-ban 240 frt 40 kr. bor- és failleték;1752-ben 333 frt 20 kr. bor-, buza- és földilleték; a köztanítók fizetése ugyanekkor az osztályok magasbsága szerint 20 és 33 frt közt változott, nyervén e mellett lakást, kosztot, legációt stb. Elv volt, hogy a lelkészek és tanárok egyenlő fizetésben részesültek. A kollégium tőkepénze 1798. 128391 frtot tett. A tanárok heti óraszáma 10-11 volt rendesen. A tanárok a külföldiekkel élénk érintkezésben voltak, p. Hatvani a bázeli teologia dékánjával levelez a magyar biblia kiadatása tárgyában (Bod. Hist. Hung. Ecc. III. 378.). A kollégium kérvényét Harring canterbury-i érsek (1747-57) karolta fel. A harlemi zsinat atyáinak jelzik a tanárok (1788), hogy Blasek Mihály morvaországi szuperintendenst ők képezték, bocsátották ki és szentelték fel; a bécsi első ref. lelkész, Faut János, szintén a debreceni bizonyítványra erősíttetett meg. A pataki testvér-főiskolával ápoltatott a viszony, a közvizsgákra kölcsönösen megjelenvén tekintélyes követeik által. A debreceni egyház Sárvári Pál (akkor igazgató) és Budai Ézsaiás tanárokat (1796) küldte a pataki vizsgákra; ugyanott az 1795-iki juliusi közvizsgán Hunyadi Ferenc püspök és Domokos Lajos főgondnok, a debreceni közvizsgán meg (1797) Őri Fülöp Gábor tiszamelléki püspök voltak jelen.Tanrendszer. A kollégium a haladó korkövetelményekkel lépést tartott, fenmaradását és erősülését ennek köszöni. Az ujjászülés tényezői voltak e század első évtizedeiben Budai Ézsaiás tanár és Péchy Imre kerületi főgondnok. A főgondnok lakásán Álmosdon 1804. tartott tanügyi értekezleten, melynek jegyzője és lelke Budai Ézsaiás volt, hozták létre az uj tanrendszert (Ratio Institutionis). E szerint a négy latin nyelvtani osztály (grammatika) fölé 3 közmívelődési osztály (humanitas) állíttatott, befejezve két évi ismeköri (encyclopaedicus) tanfolyammal 7 köztanító és 2 segédtanár (praeses) vezetése mellett, melynek elvégzése után jött az akadémiai szaktanfolyam (specialis cursus) két teologiai, egy jogi és három bölcsészetszaki rendszeres, nyilvános tanárral. Életbe lépett a tanszabadság, «kiki céljához és hajlandóságához képest hallgassa bővebben a tudományokat» az akadémiai hat év alatt; a közvizsgák helyébe szigorlat (rigorosum) lépett. Az országos «nevelési rendszer» (Ratio Educationis) mellett az 1807. kiadott debreceni tanrendszer méltó feltünést keltett. Ez első tanrendszeren az álmosdi második értekezlet (1816) tett némi módosítást.

Tanítóképezde

a kerület által 1855 őszén nyittatott meg Balogh Péter helyettes szuperintendens által egy éves tanfolyammal, hogy benne a lelkészi és tanítói pályára készülők nyerjenek oktatást, de még az akadémia függeléke volt s Veres László igazgatósága alatt azzal maradt kapcsolatban. Két éves tanfolyamuvá 1866 okt. 1-én tétetett, a továbbfejlesztésre a lendületet az 1868. népoktatási törvény adta meg; a kerület 1884. 3 éves tanfolyamra bővítette. Az utolsó 3 év alatt kiadott 86 tanítói oklevelet.Jogakadémia. A bécsi kormány nyomása ellenében Szoboszlai minden kisérletet megtett a jogtanfolyam megtarthatására; felhivó szózatára 38240 frtot adakoztak a jogakadémia alapjához. A felsőbb rendelet értelmében elkülönítette 1851. a hittanitól a jogakadémiát, két évi tanfolyammal berendezve. De a nagyváradi helytartósági osztály tulkapo beavatkozásával az önkormányzatnak árnyékát is elakarta enyésztetni, követelve a németül tanítást; a kerület inkább várt a jobb időkre, és Szoboszlai halála után a jogakadémiát megszüntette 1856. A jobb idők csakhamar közeledtek. A kerület vezérfiai Balogh Péter helyettes szuperintendens, Tisza Kálmán, Vállyi János, Lónyay Menyhért segédgondnokok valának és ezek indítványára a kerületi gyülés 1858. a kormány beavatkozását a kollégium ügyébe sérelmesnek nyilvánította s végezte, hogy jövőre a szuperintendens és tanárkar, a kerület meghallgatása nélkül, a kivülről jövő beavatkozásokhoz segédkezet ne nyujtson; uj tanterv készíttessék, melynek vezéreszméje az értelmiség és hitvallásosság legyen. A Thun-féle egyházügyi Nyilt parancs (Patens) visszavonása után szabadabb kezet nyert a kerület, visszaállította 1861-ben a jogakadémiát két, 1875 óta 4 évi tanfolyammal.Teologia vagy a hittani szak szintén párhuzamosan izmosodott, vele kapcsolatban maradt az egy-két megmenthetett bölcsészetszaki tanszék. Balogh Péter erélyes hatása következtében alapíttatott a ker. által a 4. teologiai tanszék az egyháztörténelmi, melyet egy évig Révész Imre, majd lemondása után 1866. Balogh Ferenc foglalt el. Révész Bálint püspök fejlesztette tovább, 1878-tól fogva segéstanárok (docensek) alkalmazásával; midőn pedig 1884. a ref. konvent megállapította a «teologiai akadémiák»-nak szervezetét s öt teologiai tanárszámot nevezett ki, a kerület és a debreceni egyház közös áldozattal megalkották az 5-ik teologiai tanszéket. Az Apafi-sóalapítvány a magyar kormány hazafias döntése után szintén kedvező megoldást nyert, közbeegyezés folytán «azon igények örök megváltása fejében, melyek id. Apafi Mihály fejedelemnek 1667., 1681. és 1683. években kelt végrendeletéből származhatók», a magyar kir. állampénztár 1885-től kezdve évenként 4000 frtnyi járandóságot szolgáltat ki a kollégiumnak, mely évtől kezdve a legrégibb két teologiai tanszék - hittani és uj szövetségi - a nagy alapító emlékére «Apafi-tanszék» nevet visel. A hittanhallgatók száma a legutóbbi időben (1888-1892) következő hullámzást tünteti fel: 71, 71, 74, 75, 62. Kiépítésre vár a bölcsészeti szak. Az 1849 után kezdődő nagy fordulat a többi tanszakok rendezését tette elsőrangu szükséggé, az akadémiai tanárkar erőkifejtése és Vecsei József tanár (1836-1855) tollából folyó szép emlékirat (1852 jan. 28.) mind hiában volt, az életkövetelmények más irányba terelték az elsődleges fejlődést. Másfél évtized alatt több izben tárgyalásra tüzetett a kérdés, mignem az 1891-92-ik évi ref. országos zsinat magáévá tette a tiszántuliak indítványát: a középiskolai tanárképzővel kapcsolatos bölcsészeti szaknak Debrecenben közös erővel felállítását. Debrecen nemes városa 1892 szept. 29-én 200000 frtot szavazott meg a nagy célra, a debreceni ref. anyaegyház 50000 frtot. Ily bátorító előzmények után az országos zsinat ki is bocsátotta adakozásra hivó lelkes szózatát. A korább és egykorulag tet alapítványok kedvező jövőt készíthetnek elő. A kollégium jelenlegi tanító-ereje következő: a) a teologiai akadémiában 5 rendes tanár; b) a jog- és államtudományi karban 6 rendes jogtanár; c) a bölcsészeti szakban 3 rendes tanár; d) a főgimnáziumban 15 tanár; e) a tanító-képezdében 5 rendes tanár, összesen 33 rendszeresített tanszék. Ezenfelül 2 ének- és zenetanár; 3 segédtanár, a gyakorló-iskola állandó tanítója és 7 elemi köztanító, összesen 45 tanerő. A tanulók teljes létszáma az 1891/92. tanévben: hittanhallgató 75, joghallgató 127, gimnáziumi tanuló 673, t.-képezdész 113, elemi osztályos 591, együtt 1579, kik mind ugyanazon épületben nyerik oktatásukat. A tanárok jövője biztosítására nagy jelentőségü az 1859. alakult «tanári nyug- és gyámintézet», mely ma már odáig nőtt, hogy vagyon-ereje 1891/92. 171000 frt volt s a nyugalomba vonuló tanárnak 30 évi szolgálat után ezer, özvegyének hatszáz forintot biztosít évenkint. A tanári rendes fizetés is emelkedett, 1828. 600 frt, 1864. 824 frt, lakbér 250 frt és 10 öl tüzifa; 1879 óta 1400 frt, lakbér 300 frt s a mellékjövedelmek. Hasonló arányban emelkedett a gimnáziumi és képezdei tanároké. A tanulók ellátására szintén nagy értékü mozzanat a régi tápintézet (Convictus) ujjászervezése 1888 óta. A kollégium udvarán épített főző- és étkezőhelyiségben 300 tanuló nyer ebédet és vacsorát, minden tanszakból arányos beosztással, nevezetesen dij nélkül (ingyen) 24, 20 frtos pótdij mellett 52, 40 frtos évi pótdij mellett 109, teljes dijat (70 frtot) fizető 115, összesen 300 kisebb és felsőbb tanuló. A tápintézetre 1889/90. tényleges évi kiadás 18927 frt 98 krt tett.

Gyüjtemények.

A) A levéltár. B) Anyakönyvtár folyvást gazdagodott az évi 900 frt dotációból, ajándékozásokból és hagyományokból. C) A régi pénz- és éremgyüjtemény 1892. Szuk Lipót közbejöttével utoljára rendeztetett s kiegészíttetett, jelenleg több ezerre menő darabból áll. D) Állatmuzeum jelenlegi állománya: kitömött emlős állat 96, madár 929, hüllő és hal 85, tojás 248 faj, fészek 11, csiga 412 faj, kagyló 144 faj, csontváz és csontvázrészlet 49, izelt lábuak 3641 faj, tüskebőrüek és ürbélüek 121 faj, szeszben tartott tárgy 186. Később gazdagodása dr. Török rovargyüjteménye által történt, mely 400 frton vásároltatott meg. E) Ásványmuzeum, állománya: mineralogiai gyüjtemény 9840 drb, geologiai gyüjtemény 2576 drb, jegecminta 1561. Szőnyi ásványgyüjteménye 1878. jött a kollégium tulajdonába. F) Növénytár, szárított növény és gyümölcs 1200, növénytan tanításához szükséges minták 23. G) Régészeti és népismei tár különféle tárgy 675 tételben, főleg a Kempf-féle ausztráliai népismei tárgyakkal bővült. H) Természettani szertár. Évenkinti gyarapítására a Szártory-alapból 500 frt áll rendelkezésére.Tanulóság. Az egyenruha 1803. egyszerübbé és olcsóbbá tétetett, részei: bokáig érő fekete posztódolmány, szőrgombbal díszítve, derekán széles öv, sötét magyar nadrág, félselyem kalap, esőben köpenyeg; gyürü és nagy szakálhordás (1837) tilos volt. A dolmány mellőzését 100 diák kérelmezte 1841., egy év mulva a formaruha csak szószéki szolgálatban kivántatott s lassankint kidivatozott. A vidéki segélygyüjtés 1892. fenmaradt; legfontosabb része a helyi őszi segélygyüjtés - köznyelven kápsálás - midőn Debrecen lakosai házanként felkerestetnek, ki pénz, ki terménnyel járul a tápintézethez. Ez fennáll. Ily kéregetéskor 1891. készpénz bejött 864 frt 44 kr., a terménybeliek értéke 100-200 frt közt lebeg; ily alkalommal a legszegényebb lakos is járulhat a diákok fentartásához, s a jó debreceniek adakozása nincs hanyatlóban. Az ünnepkövetség közkedvelt intézmény ma is, 1890/91. a 3 ünnepen 398 egyén vett részt e jótéteményben, mi középszámítással tizezer frtot jövedelmezhetett, ezenkivül az ünnepkövetek a szénior részére 220 frtot, a tápintézetnek 260 frtot, a kollégium részére 140 frtot szolgáltattak be. A legációk száma 140-160 közt váltakozó. A börtönbüntetés 1873. eltöröltetett. Szinház, bál államilag is tilalmaztatott, 1800-tól kezdve felsőbb rendeletek érkeztek. A szigor hanyatlott; 1841. a jogászok bált rendeztek s a szinházlátogatás engedélyeztetett. A «szolgatanulók» sorsa lassankint javult, 1842 óta karszolgák (pedellusok), hetesek s fütők állításával az iskolai szolgálattól fokonként mentettek fel, 1879. eltöröltetett a «szolga» név, helyette a «szegény tanulók» nevezete él, 1891. mentettek fel a tanórák csengetése alól; az uj tápintézetben is rendes tagokká lehetnek, benlakást és tandij-mentességet élveznek. A tandij a gimnáziumban 1888 óta felemeltetett, protestáns tanulóé 20, nem protestánsé 40 frtra; a teologusé 12 frtra, a jogászoké 24 frtra egy-egy tanévben; de 1/6 rész negyed, másik 1/6 rész féltandij-fizetés kedvezményében részesíthető. A képezdészek mindnyájan tandíjmentesek s a temetési éneklésre ők járván, abból naponkint jövedelmet huznak. Pályamunkák után évenkint 4-500 frt osztatik ki a nyerteseknek, ösztöndijakból 179 tanuló 9500 frtot haladó összeget nyert. A 13-féle cimen csoportosítható jótéteményekből a kegyes alapítók s jótevők áldozataiból eredő forrásokból, a kollégiumi tanulók 51739 frt nagy összegeket élveztek. Legujabban is a Miklóssi Mózes hagyománya 32000 frt tőke, szinte ösztöndij-alapot növel.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is