Decazes

(ejtsd: dökáz) 1. Elie herceg, francia államférfiu szül. St. Martin de Layeben (Gironde) 1780 szept. 28., megh. 1860 okt. 24. Jogi tanulmányai elvégzése után ügyvéd, majd biró lett a szajnai törvényszéknél, 1806-ban pedig Lajos hollandi király meghívására Hágában vállalt állást. Hollandia érdekeinek védelmezése miatt ő is elvesztette Napoleon kegyét s csak 1811. neveztetett ki a francia legfőbb birodalmi törvényszék birójává. Az első párisi béke után a Bourbonokhoz csatlakozott s nem lett hütlen hozzájok a 100 nap alatt sem. Jutalmát meg is kapta; XVIII. Lajos, második visszatérése után rendőrminiszterré, államtanácsossá és gróffá nevezte ki. Általában XVIII. Lajos D.-t szellemes társalgása és szeretetreméltósága miatt rendkivül megkedvelte s D. a király kegyét arra használta fel, hogy az ultraroyalisták tulzásait korlátok közé szorítsa. Feloszlatta a chambre introuvable-t (l. o.), megszüntette a kivételes törvényeket s lejebb szállította a választási cenzust. 1818-ban mint miniszterelnök uj, mérsékelt szabadelvü miniszteriumot alakított, melyben ő maga a belügyek vezetését vette át. A szenátus ellentállását a szabadelvü eszmékkel szemben 1819 60 uj pair kinevezésével megtörte, de Berry hercegnek 1820 február 13-án történt meggyilkoltatását az ultraroyalisták felhasználták megbuktatására. Vádat emeltek ellene, hogy forradalmi politikája által idézte elő a gyilkosságot, ugy hogy XVIII. Lajos kényszerítve érezte magát, kedvelt miniszterét elbocsátani (febr. 17.). A király egyébiránt herceggé és londoni nagykövetté nevezte ki D.-t, de ezen állásáról már 1821. visszahivatott. A juliusi forradalom után elismerte Lajos Fülöpöt francia királynak s tagja maradt a pair-kamarának. Az 1848. felkelés óta azonban teljesen visszavonult a politikától és Decazeville kastélyban töltötte utolsó éveit.2. D. Lajos Károly Elie Armanieu, herceg,az előbbinek legidősebb fia, szül. Párisban 1819 máj. 29., megh. Gravesban 1886 szept. 17. 1843. mint diplomata kezdette meg nyilvános pályáját és követ volt előbb Madridban, majd Lissabonban, de 1848. ő is, mint atyja, visszavonult a közélettől és a második császárság alatt nem vállalt hivatalt. 1871. a nemzetgyülésbe lépett, hol a jobb középpárthoz csatlakozott s a monárkisták egyik vezére lett. 1873. Thiers londoni nagykövetté nevezte ki, de ezt az állást még ugyanazon év novemberben a Broglie-miniszteriumban a külügyminiszteri tárcával cserélte fel. Ez állását a következő miniszteriumokban is megtartotta 1877-ig s főképen arra törekedett, hogy Franciaország és Oroszország között szorosabb összeköttetést hozzon létre. Mivel Mac Mahon reakcionárius törekvéseit elősegítette, és az 1877 máj. 16. államcsiny után is megmaradt miniszternek, népszerüségét teljesen elveszítette, többé nem kapott mandátumot és ezóta a Girondeban fekvő birtokán lakott. - Fia D. Elie János Oktáv herceg, született 1864., kinek felesége a dusgazdag amerikai születésü Singer Blanche. Ezek legidősebb fia: D. Lajos, született 1889.

Forrás: Pallas Nagylexikon