Decentralizált tartalmi szabályozás

Oktatásirányítási rendszer, amelyben a tantervi döntéseket a helyi autonómia \s 12 oktatáspolitika keretében az isk. tevékenységét meghatározó, befolyásoló helyi tényezők, igények alapulvételével maguk az intézmények hozzák. A középkorban és az újkor elején az európai isk.-kat ált. a decentralizált tartalmi szabályozás jellemezte. Az intézmények ttv.-ei, tananyagai közti különbségeket egyes híres isk.-k gyakorlatának utánzása, vagy neves szerzők tkv.-einek használata hidalta át. A XVI. sz.-tól kezdve már voltak törekvések az oktatás tartalmának közp.-i (egyházi, áll.) szabályozására. A XIX. sz. második felétől (a nemzetállamok megerősödésétől, a tankötelezettség bevezetésétől) lehetségessé és szükségessé vált a centralizált tartalmi szabályozás megjelenése. Ugyanakkor több országban a decentralizált tartalmi szabályozás maradt a jellemző. Ennek számos előnye volt (pl. az isk.-k önállósága, a helyi körülményeknek megfelelő okt.-i tartalmak kidolgozása és alkalmazása). A XX. sz. közepére a decentralizált tartalmi szabályozás hátrányai is nyilvánvalóvá lettek (pl. nagy eltérések az isk.-k tananyagai közt; az isk.- változtatás nehézségei; az isk.-i ttv. fejlesztéséhez szükséges szakértelem hiánya; a ped.-ok ezzel járó terhei). A két típus előnyeit kívánta ötvözni a legtöbb fejlett országban a XX. sz. hetvenes éveitől alkalmazott kétpólusú tartalmi szabályozás \s 12 iskolaközpontú tantervelmélet.

Ballér Endre

Szerkesztette: Lapoda Multimédia