Decsi
1. Gáspár, ev. ref. esperes, tanult Tolnán, Kolozsvártt
(1565.) és Wittenbergában, hol 1566 máj. 20. iratkozott be az egyetem hallgatói
közé. Hogy ott mennyi időt töltött, nem tudható, de 1567. még ott időzött.
Hazatérvén, 1570 körül tolnai lelkész lett s itt csakhamar esperessé
választották. Mint ilyen volt jelen az 1576. évi hercegszőllőssi zsinaton. A
Tolna vidékén nagyon elszaporodott unitáriusok mindenképen vitába akarták
keverni a nagytekintélyü tudós papot, de ő bölcs mérséklettel tért ki az elől,
még az 1588. évi pécsi disputáció alkalmával is. Mint költő és prédikátor
egyaránt jeles volt. Munkái: Epiualamion nuptiis Basilii Fabricii et
Margarethae Viti Balsarati. Vitebergae, 1567. Az utolsó időkben egynehány
regnáló bűnökről való prédikációk. Debrecen, 1582. (II. kiad. Várad, 1584);
História a Dávid királynak Uriasnak feleségével való vétkeiről (1579. irta,
III. kiadása Német-Lövőn 1592. jelent meg). Latin verset irt Bonfiniusnak
Heltai Gáspár által kiadott műve elébe 1565. Előszóval látta el Veresmarty
Illyésnek az unitáriusok ellen irt művét, mely ma egy példányban sem
ismeretes.2. D. (Cimor) János, XVI. sz.-beli iró, szül. Tolna vármegyének Decs
nevü községében 1560 körül, megh. Marosvásárhelyen 1601. Tanulmányait a tolnai
ref. iskolában kezdte Hercegszőlősi Gáspár és Tolnai Bálint tanárok vezetése
mellett; majd Debrecenbe, onnét Kolozsvárra ment tanulmányai folytatása végett.
Kolozsvárról 1587-ben Bánffi Farkas fejedelmi tanácsos fiával Bánffi Ferenccel
külföldi egyetemek látogatására ment, s Vittenbergában és Strassburgban két
évet töltött. A nagyképzettségü ifjut hazaérkeztekor nagy csapás várta: atyját
a prédáló törökök mindenétől kifosztották, ugy hogy kénytelen volt Erdélybe
menekülni. Ő maga 1592. Kolozsvárra ment lakni, honnan azonban a következő
évben Marosvásárhelyre vitték tanárnak. Munkássága több irányu volt. Alkalmi
költeményeit és irodalmi becsü leveleit nem számítva, irt bölcsészeti, jogi,
történeti, nyelvészeti munkákat; lefordította Sallustiusnak két történeti
művét, s a miről leginkább ismeretes: kiadott egy 5000 számra terjedő magyar
közmondásgyüjteményt, mellyel a magyar közmondás és frazeologiai irodalom
alapját vetette meg. Idevágó három nevezetes munkájának cime: Az Caius Crispus
Sallustiusnak két Historiája (Cibinii 1595); Adagiorum Graeco Latino
Ungaricorum Chiliades quinque (Bartphae 1598); Joannes Decius Barovius Joanni
Telegdio S. P. D. Ex foso Siculorum, die 5. Martii 1598. (Levél Telegdihez a
hunscytha irásról, mely legelőször Telegdinek Rudimenta priscae Hunnorum
linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa Lugduni (Batavia
1598.) c. könyvének elején, s azután Bod P. M. Athenásának az elején 1766.
jelent meg. Családi neve Cimor volt, vezetékneve születéshelyéről Decsi,
előneve Baranyai. Ez utóbbit ő maga különféleképen (Baronyai, Barovius,
Baronius) irta.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|