Décsy

Sámuel, bölcsészet- és orvosdoktor, magyar hirlapiró, több történeti munkának szerzője, a magyar nyelvujításnak egyik nevezetes harcosa, szül. Rimaszombatban, Gömörmegyében 1742 jan. 2., megh. Bécsben 1816 jan. 25. Iskoláit Pozsonyban és Sárospatakon végezte, majd felsőbb tudományok megszerzésére Németországba és Hollandiába ment, honnét hazatérvén Bécsben telepedett le. Szivvel, lélekkel magyar ember volt, s mindent elkövetett, hogy a magyar nyelvet a nemzet magasabb rétegeiben is terjessze és kedveltesse. E végből alapította és 27 éven át szerkesztette a bécsi Magyar Kurirt, melynek dolgozótársaiul igyekezett megnyerni korának legnevezetesebb iróit. Lapjában apróbb cikkek mellett megjelent egy történeti értekezése is a következő cimen: Egy hatodik világrész históriája (1815. I. 5-8 mellékl.). Munkái közül nevezetesebbek: Osmanographia, azaz: A török birodalom természeti, erkölcsi, egyházi, polgári s hadi állapottyának és a magyar királyok ellen viselt nevezetesebb hadakozásainak sommás leirása (Bécs 1788-1789. 3 rész, 2 térképpel, a maga korában nevezetes könyv volt); Pannonai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv; Magyar Almanak 1794., 1795., 1796. esztendőre; Házi kereszt (1793); Egyiptom históriája (1811). A Magyar Kurirnak melléklapja volt a Magyar Musa, melyet szintén ő szerkesztett; ez volt az első tisztán szépirodalmi magyar lap.

Forrás: Pallas Nagylexikon