Decubitus

(lat.). Olyan fekély, mely a hosszas ágybanfekvés vagy kötések, sebészeti gépek nyomása következtében támad, leginkább azon betegeknél, kik kimerítő betegségekben elgyengültek, roszul tápláltak vagy igen magas korban levén, rosszabb vérkeringéssel birnak. Leginkább azon testrészekben fordul elő, melyeken a csontot csak kevés és vékony, zsirszegény bőr fedi. Igy hosszas ágybanfekvésnél a keresztcsonton, a tomporokon, néha a bokákon támad D., sebészeti gépek használatánál a térdkalácson, a bokákon, a könyökcsucson stb. Lényege szerint a bőr elhalásában áll, mely lelöködvén, makacs, igen rosszul gyógyuló fekélyt hagy vissza.

Forrás: Pallas Nagylexikon