Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Defter... ----

Magyar Magyar Német Német
Defter... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Defter

(e görög szóból dijJera kikészített és irásra alkalmassá tett bőr; nyers pergamen) a persa és török nyelvekben lajstromot, összeirási könyvet, bevétel és kiadásról szóló számadásokat jelent. Innen: D. emini, irattár-őrző; defterdár szószerint: szám (könyv)-tartó, régibb időben az állami számvitelt és háztartást ellenőrző legfőbb tisztviselő neve; defterdár-kapuszi, a pénzügyminiszterium. Ujabb időben e hivatalok elnevezésére más szókat használnak. A D. szó a törökség révén nyelvünkbe is behatolt; Erdélyországban kisebb kereskedők üzleti könyveit D.-nek nevezik. Nyomban a török hódítás után a török adminisztráció hazánk hübérjószágairól, ezek lélekszámáról, az államháztartás különféle jövedelmeiről és kiadásairól, a várőrségek létszámáról és zsoldszükségleteiről részletes jegyzékeket készített, amelyeket D.-eknek szoktak nevezni, és amelyeknek egy része a könyvtárakban fennmaradt. Ez okiratok, melyek a török hódoltság idejét tekintve, hazánk viszonyaira nézve igen fontos adatokkal szolgálnak, az ugynevezett szijákat (hivatalos iratokban használt, nehezen olvasható) irással vannak vezetve. A D. ismertetését legelőször Szilády Áron nyujtotta: A D.-ekről c. akadémiai értekezésében (Pest 1872). Ujabban ez okmányokat bővebb terjedelemben hozzáférhetővé tette Velics Antal munkája: Magyarországi török kincstári D.-ek, fordította V., bevezetéssel ellátta és sajtó alá rendezte Kammerer Ernő, 2 kötet Budapest (a t. Akad. tört. bizotts.) 1886-90. A D. szót magában, ugy mint összetételeiben tefter-nek is szokták ejteni.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is