1. ((ejtsd: dözserando) Agost, magyarrá lett francia iró,
született Lyonban 1820. előkelő családból, megh. Drezdában 1849 december 8-án.
Párisban megismerkedett Teleki Emma grófnővel, Brunswik Teréz unokahugával,
1840-ben elvette feleségül s vele eljött Magyarországba, hol a szabadságharcban
is résztvett. Három műve jelent meg hazánkról: Essai historique sur l"origine
des Hongrois (Páris 1844); La Transylvanie et ses habitants (Pár. 1845 2 köt.,
németül is); L"esprit publique en Hongrie depuis la revolution française (Páris
1858. magyar és német nyelven is). A magyar tud. akadémia 1846. választotta meg
tagjává. Művei Magyarországról alaposak s igen rokonszenvesek. Sok apróbb
közleményt is irt francia lapokba, különösen a Nationalba, melyben hazánkat
ismerteti. Egy nagy munkát is kezdett, melyben egész Magyarországot
szándékozott ismertetni, épp ugy mint Erdélyt, de ennek kézirata a
szabadságharc alatt elveszett. - Özvegye D.Ágostné, ki utolsó éveit Pálfalván
Szatmár vmegyében töltötte. Megh. 1893 ápr. 30., szintén több művet irt, melyek
közt legnevezetesebb: Antonina és Attila első, második, harmadik és negyedik
könyve, gyermeki és ifjusági iratok, miket számüzetésben irt saját gyermekei és
a magyar emigrácio gyermekei számára, továbbá Antonina és Attila Rómába. Az
1869 és 1876-ki világkiállítások, számos remek rézmetszéssel; Görögországi
levelek (Pest 1873), melyekben különösen a régi görög művészet megmaradt
romjait ismerteti lelkesedéssel.2. D. Antonina, francia születésü magyar irónő,
a kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatónője, szül. Párizsban 1845 febr. 13.
1849-ig volt Magyarországon, azután Párisba került, hol a többi közt Irányi
Dániel is tanára volt. 1861. tanítónői vizsgálatot tett, majd maga-alapította
tanfolyamában kis fiukat készített elő a gimnáziumra. 1863. a másodfoku
vizsgálatot és egy évre rá a tanárnői vizsgálatot is letette a párisi
városházán.1865. és 1867. Magyarországon járt, 1872. pedig le is telepedett
nálunk s a nőegylet intézetében, vmint a kézimunka-ipariskolában tanított.
1876. Budapesten a műveltebb családok leányai számára a külföldiek mintájára
magán-kurzusokat nyitott. 1880 óta a kolozsvári felsőbb leányiskola
igazgatónője. Elnöke a Teleky Blanka körnek, melyet ő alapíttatott és a Mária
Dorottya-egyesület erdélyrészi körének. D. nagy irodalmi munkásságot fejtett
ki, számos neveléstani cikket tett közzé a különböző szak- és egyéb lapokba;
irt francia olvasókönyvet, számtant, neveléstant, háztartástant s más műveket,
azonkivül sokat fordított franciából. Jókai, A kőszivü ember fiai c. regényét
pedig franciára fordította (Páris 1880). V.ö. Szinnyei, Magyar Irók.3. D.
Attila, földrajzi iró, D. Ágost és gr. Teleki Emma fia, szül. Budapesten 1847.
Atyja kora halála után Párisba ment, hol kiváló emberek körében
nevelkedett.1872 óta főkép Magyarországon él, de Franciaországgal
összeköttetését fentartotta; az ottani szaklapokba, különösen a Revue de
Géographie és a Revue Historique füzeteibe számos cikket irt Magyarországról,
többek közt a Székelyföldről, a Kővár vidékéről, Szegszárdról, az Aldunáról s a
magyar nemzetiségekről, Wesselényi Miklósról közölt részben magyar nyelven is
megjelent dolgozatokat. Magyarul megjelent még tőle: Franklin élete Mignet után
(Budapest 1880); Velence 12 képben (Budapest 1891).4. D. József Mária báró,
francia bölcselő, szül. Lyonban 1772 febr. 29., megh. 1842 nov. 12. 1797.
barátjával, Jordán Kamillal Párisba, majd Németországba ment s itt mint
közkatona Masséna seregébe lépett. I. Napoleon alatt belügyminiszteri főtitkár,
később a kormányzó-testület tagja Rómában és utóbb államtanácsos lett. Mint az
államtanács elnöke és pair halt meg. Nevezetes filantropikus törekvéseiről.
Művei: Des signes et de l"art de penser, considérés dans leurs rapports mutuels
(4 köt., Páris 1800); De la génération des connaissances (Berlin 1802);
Histoire comparée des systemes de philosophie (3 köt., Pár. 1803; 2. kiad. 4
köt. 1822); Le visiteur du pauvre (Páris 1820 és más izben); Cours normal des
instituteurs primaires (Páris 1832 s több izben); Du perfectionnement moral, ou
de l"éducation de soi-meme (2 köt. u. o. 1824); Institutions du droit
administratif (2 köt., Páris 1829; 2. kiad., 5 köt. 1842-45); De l"éducation
des sourds-muets de naissance (2 köt., u. o. 1827); Des progres de l"industrie
(u. o. 1841); De la bienfaisance publique (4. köt., u. o. 1839).
Forrás: Pallas Nagylexikon