Deinarchos

(lat. Dinarchus), egyike a 10 nagy attikai szónoknak, szül. körülbelül 360. Kr. e., mint a korintusi Sóstratos fia, meghalt késő vénségében, nem tudni, hogy mikor. 342. Athénbe jött, itt Theophrastost hallgatta s kezdetben mint logográfus kereste meg kenyerét s csak midőn a makedon-párt szolgálataiba lépett, tett szert nagy befolyásra és vagyonra. Midőn Démétrios (l. o.) Poliorketés Athént hatalmába kerítette, D.-t, mint a demokrácia ellenségét, halálra itélték, D. azonban az eubeai Chalkiszba menekült, hol 15 esztendőt töltött, mig 292. Theophrastos visszatérése engedélyét ki nem eszközölte. Azalatt vagyonát régi barátja Proxenos elprédálta; hogy azt a pörrel, melyet Proxenos ellen indított, visszanyerte-e, nem tudjuk. Vagy 60 beszédéből ránk maradt 3 (kiadta Thalheim, Berlin 1887 és Démadéssel Blasz, Lipcse 1888), melyek Démosthenésnek (l. o.) a Harpalos ügyében való bepöröltetésével állanak szoros kapcsolatban és a nagy szónokot egészen lehetetlenné tenni voltak hivatva. Igy érdekes jelenség, hogy mégis Démosthenést tartotta annyira követendő mintájának, hogy szinte nevetségessé vált vele s érte Árpa.Démosthenésnek nevezték, jelezni akarván vele, hogy beszédeinek értéke a Démosthenéséihez az, mi az árpa értéke a tiszta buzáéhoz képest. Nyelve döcögős, mindamellett hogy szószátyár; viszont ügyes érvelő, fogas fiskális.

Forrás: Pallas Nagylexikon