Deizmus

(lat. a deus a. m. isten szóból). A szó magában véve az istenben való hitet jelenti, tehát ellentétét az ateizmusnak; a használat azonban sokkal szükebb s határozottabb jelentést adott neki. A XVII. és XVIII. sz.-ban az angol gondolkodásnak azt az irányzatát nevezték D.-nak, mely istent nem tagadja ugyan, de tagadja a kinyilatkoztatást, általában az istenről szóló vallási dogmákat, s istent inkább elvontan, filozofiai értelemben mint a világtól külön álló különböző valót fogja föl. Innét van, hogy igen különböző irányokat értenek rajta. Clarke, a deisták ellenfele, négyféle deistát különböztet meg: vannak, kik szerint isten alkotta a világot, de azután nem törődvén vele, magára hagyta; mások szerint isten gondoskodik ugyan a világról, de nem forrása az erkölcsnek; ismét mások nem hisznek a jövő életben; végül vannak, akik csak a kinyilatkoztatást vetik el, de nem a természetes vallás igazságait. A deisták szabad gondolkodók-nak is nevezik magukat, mert mind ellenfelei a pozitiv vallásoknak, s csak amennyiben a természetes vallás nyomait találják bennük, becsülik. Már Herbert Ede, Cherbury lordja, pendíti meg ez eszméket; közel áll hozzá Browne Tamás, a hires Religio medici szerzője. Blount a bibliai történeteket gunyolja. Locke pedig filozofiai komolyságot és mélységet ad a D.-nak. A XVII. sz.-ban a D. egy a keresztyén hit tagadásával s ellen való küzdéssel. Shaftesbury egyik legfontosabb irója a D.-nak, Toland a csodák ellen küzd, Collins védi a szabad gondolkodás jogát, innét a «szabad gondolkodók»-féle elnevezés. Tindal tagadja a kinyilatkoztatás lehetőségét; szerinte a keresztyénség oly régi, mint a teremtés (Christianity so old as the creation 1730). Morgan a keresztyén és zsidó vallás történeti részeiben mindenütt papok csalását látja. Bolingbroke lord szerint az egyház állami célokat szolgáló intézmény. Mandeville hires meséjében a méhről az egyházat szatirizálja. Hume szkepticizmusában az egész mozgalom betetőzését éri. Franciaországban az enciklopédisták még egyházellenesebb értelemben fejlesztik a D.-t, Németországban a fölvilágosítók, Lessing, Mendelssohn a D.-hoz hasonló irányban gondolkodtak. V. ö. Lechler, Geschichte des englischen Deismus (1841); Pünjer Geschichte d. christl. Religionsphilosophie der Reformation (1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon