Dejean

(ejtsd: dözsan), 1. János Ferenc Aimé, francia tábornok, szül. Castelnaudaryban 1749 okt. 6., megh. Párisban 1824 május 12. A forradalom kitörése után Dumouriez vezérlete alatt harcolt Belgiumban; 1793. a műszaki csapatok és erődítmények parancsnokává nevezték ki; 1794-ben Pichegru alatt dandártábornok, majd a Rajnán való merész átkelés (1795 szept. 5-6.) után hadosztálytábornok lett. Bonaparte államtanácsossá s a bretagnei kikötők felügyelőjévé nevezte ki. Résztvett a marengói ütközetben, majd elnöke volt azon genovai bizottságnak, melynek feladata Olaszország ujjászervezése volt. - 1802. hadügyminiszter lett, de midőn azzal vádolták, hogy Antwerpent rosszul védelmezte, 1809. kénytelen volt állásáról lemondani. - 1810-ben Napoleon gróffá, 1812. szenátorrá nevezte ki s erélyes részrehajlatlansággal elnökölt azon a hadbiróságban, mely Mallet, Lahorie és Guidal tábornokok ügyében itélt. 1814. a Bourbonokhoz szegődött, mire XVIII. Lajos pair-ré és a politeknikum igazgatójává nevezte ki, de ujra Napoleonhoz csatlakozott, mikor az Elba szigetéről visszatért, miért a második restauráció után megfosztották állásától, melyet 1819. visszanyert ugyan, de már 1820. nyugalomba vonult.2. D. Péter Ferenc Aimé Ágost, gróf, az előbbinek fia, francia tábornok és természettudós, szül. Amiensben 1780 aug. 10., megh. 1845 márc. 18. Orvosnak készült, de azután mégis katonai szolgálatba lépett és elkisérte atyját Hollandiába; később Spanyolországban egy dragonyos ezred élén vitézül harcolt. Az 1812. évi orosz háborunak csaknem minden ütközetében résztvett és ez évben dandártábornok, 1813. pedig hadosztálytábornok lett. Waterloonál I. Napoleon hadsegéde volt, a Bourbonok visszatérte után pedig számüzetett. 1818. hazatért Franciaországba s 1824. a pairek házának tagja lett; 1830. ismét katonai szolgálatba állott és résztvett a belgiumi hadjáratban. - Nevezetesebb azonban mint természettudós. Kora ifjuságától kezdve - a háboruk zajában és a számüzetés viszontagságai között is - tudományosan foglalkozott a madár- és rovar-világ tanulmányozásával s e szakban oly gyüjteményt állított össze, mely Európában akkor páratlan volt. E téren uj rendszert is állapított meg, melyet a szakkörök általános elismeréssel fogadtak. Természettudományi irodalmi művei közül nevezetesebbek: Spécies générales des coléopteres; Iconographie des coléopteres d"Europe (Páris, 1825-1829). Vesd ö. Grande Encycl. XIII.

Forrás: Pallas Nagylexikon