Dekabristák

a. m. decemberi emberek, ettől az orosz szótól: dekabr (a. m. december). Azokat nevezik igy az orosz történelemben, akik 1825 decemberben a Szt.-Pétervárott kiütött forradalomban résztvettek. A forradalmat főképen az orosz hadsereg tisztjei készítették elő, de a D. összeesküvésben a polgári emberek is résztvettek. Az összeesküvés voltaképen szabadkőművesi szövetkezés volt, de első sorban politikai célokra alakult. A decemberi forradalmat egy véletlen eset: trónváltozás idézte elő s az volt a célja, hogy nagyobb politikai és állami változásokat hozzon létre. Maga a szövetkezés onnan eredt, hogy az orosz tisztek a napoleoni hadjáratok alatt huzamosan tartózkodván Német- és Franciaországban, megismerkedtek ott a szabadabb eszmékkel, a szabadkőművesi intézménnyel s haza kerülvén, hasonló irányban titkos szövetségeket alkottak. A titkos társulatok két fő-csoportban egyesültek, ezek egyike az északi, másika a déli szövetség volt; amannak székhelye Szt.-Pétervár, főembere Trubeckoj Szergej herceg, emennek székhelye Kíjev, főintézője pedig Pesztel Pál ezredes, gróf Wittgenstein tábornok adjutánsa volt. Pesztel különösen buzgólkodott a szövetségek érdekében s amerikai és svájci mintára egy orosz alkotmánytervezetet is kidolgozott, mely alkotmánynak főfeltétele a cári hatalom megdöntése lett volna. E célból egyszer azzal a tervvel is foglalkoztak, hogy ha majd 1826 május havában - amint tervezve volt - Sándor cár déli Oroszországban hadi szemlét tart, őt megölik s a kormányt felforgatják. De ezt megelőzőleg 1825 dec. 1. Sándor cár Taganrogban meghalt s a szövetségesek kénytelenek voltak mindent elkövetni, hogy az uj cári uralom erős gyökeret ne verjen. Ebből a célból felhasználták azt a körülményt, hogy a cár legidősb testvérének, az akkori lengyel alkirálynak, Konsztantin nagyhercegnek a trónról történt lemondásáról a nép mitsem tudott s ezt állították fel igazi trónörökösül, a meghalt cár második testvérét, Miklóst pedig bitorlónak jelentették ki. Az alatt az ürügy alatt, hogy az igazi tónörökös jogait akarják megvédelmezni, 1825 dec. 16. Szt.-Pétervárott katonai forradalmat idéztek elő az uj cár, Miklós ellen. De a forradalom, miután arra való vezetője nem volt, keserves véget ért, mert Miklós cár a fővárosban volt s az ő ellene már ki is vonult katonaságot a hozzá hű csapatok által hamarosan lekaszaboltatta s az egyidejüleg délen is kiütött forradalmat néhány nap leforgása alatt szintén leverték. Pesztel ezredest elfogták és felakasztották. Hasonló sors érte a nagy tehetségü, ideális gondolkozásu Muravjev-Aposztol ezredest, a lánglelkü költőt Ryljejev Kondratsijt, Besztusevet és Kahovszkijt, mint a D. fő-embereit. Ezeket egyideig a Péter-Pál erődben tartották s miután a hadi törvényszék halálra itélte őket, 1826 julius 14. mind az ötöt együtt akasztották fel az erőd udvarán. A forradalom többi részeseit, számszerint mintegy 120-at Szibériába küldték. Ugy látszik, hogy a D. szövetkezetében a hirneves költőnek, Puskin Sándornak is része volt, legalább erre lehet következtetni egy megjegyzéséből, melyet, műveinek legujabb kiadása szerint, egy költeménye alá jegyzett a következőkben: Uszl. o sz. R. P. M. K. B. jul. 24.; I ja by mog, kak tut na...(Ryljejev, Pesztel, Muravjev, Kahovszkij, Besztusev haláláról ma értesültem, jul. 24. Én velem is megeshetett volna, hogy oda...), s ezenkivül iratai közt megtaláltak egy rajzot is az öt akasztófával s a fenti szavak és betük aláirásaival. (V. ö. Tajnoje obscsesztvo i 14 dekabrja 1825 v. Rasszíi. Ismeretlen szerzőtől, Lipcse, évszám nélkül, Kaszprovics kiadása. - Báró Rosen András: Aus dem Memoiren eines russischen Dekabristen, Lipcse 1873).

Forrás: Pallas Nagylexikon