Delaborde

(ejtsd: dölabord), 1. Henrik Ferenc, gróf, francia tábornok, szül. Dijonban 1764 dec. 21., megh. Párisban 1830. febr. 3. A forradalom kitörtekor egy gyalogezredbe lépett és 1793. már dandártábornok lett. A következő évben vitézül harcolt Spanyolországban, aztán egy osztállyal a Rajnához sietett, bevette Breisgant, mialatt Moreau visszavonult Bajorországba. A lunevillei béke (1801) után D. a 13. hadosztály vezetője, 1807. Portugáliában a főváros kormányzója lett. 1808. visszatért Spanyolországba, hol grófi rangra emelték. 1815. ismét Napoleonhoz csatlakozott, ki D.-t francia pairré tette és több osztály parancsnokságát bizta rá. 1816 óta visszavonulva élt Párisban.2. D. Henrik Vicomte, francia festő és műtörténész, szül. Rennes-ben 1811 máj. 2. D. Henrik tábornok fia, Delaroche tanítványa; 1855-85. az állami rézm. tszvény-kabinetőre, 1868 óta tagja, 1874 óta titkára volt az akadémiának. Tőle valók Hagar a pusztában (1836, a dijoni muzeumban); Dante (St.-Cloudban); Krisztus és Magdaléna (az amiensi dómban) és számos arckép a versailles-i muzeumban. Művei: Études sur les beaux-arts en France et en Italie (1864, 2 köt.); Mélanges sur l"art contemporain (1866); Ingres, sa vie, ses travaux (1870); Le cabinet des estampes de la Bibliotheque nationale (1875); La gravure en Italie avant Marc-Antoine (1883).3. D. János József, francia bankár, szül. Jacában (Spanyolország) 1724., megh. 1794 ápr. 18. Kereskedelmi ügyleteivel nagy vagyont szerzett; XV. Lajos udvari bankárja és Choiseul bizalmasa volt. Ennek bukása után ugyszólván teljesen visszavonult az udvartól. Midőn azonban az amerikai szabadságharc kitörésekor a francia kormány pénzzavarban szenvedett, D. személyes hitelével 12 millió livre-nyi hitelt szerzett aranyban, ugy hogy a Rochambeau vezetése alatt levő sereg elindulhatott. Vagyonát nagyszerü építkezésekre és jótékony célokra használta fel. A forradalom idején gazdagsága miatt őt is vád alá helyezték, elitélték és kivégeztették.4. D. Sándor Lajos József, marquis, francia államférfiu és műtörténelmi iró, szül. Párisban 1774 szept. 15., megh. u. o. 1842 okt. 19. A forradalom elől Bécsbe menekült és az osztrák seregben résztvett a köztársaság ellen vivott első harcokban. 1797. visszatért Franciaországba, beutazta Angliát, Hollandiát, Olasz- és Spanyolországot, 1808. elkisérte I. Napoleont Madridba, 1809. Bécsbe. Később Párisban az államtanácsnál kapott hivatalt. Egyideig a képviselőház tagja is volt és kitünt mint szónok. Művei: Itinéraire descriptif de l"Espagne (Páris, 1808, 5 köt.); Voyage pittoresque et historique en Espagne (u. o. 1807-1815, 2. kiad. u. o. 1823); Description des nouveaux jardins de la France et de ses anciens chateaux (u. o. 1808, 2 köt.); Les monuments de la France classés chronologiquement (u. o. 1815-1836); Vesailles ancien et moderne.5. D. Leó marquis, francia archeologus és utazó, az előbbi fia, szül. Párisban 1807 jun. 12., megh. 1869 márc. 25. 1825. Keleten utazott, miről Voyage dans l"Arabie pétrée (Páris, 1830-33) c. művével számolt be. 1828. a francia követség titkára volt Rómában, a juliusi forradalom idején Lafayette tábornok adjutánsa volt, 1831. Londonban Talleyrand titkára lett, 1832. hasonló minőségben a haagai, 1834. a casseli követségnél működött. 1841. képviselőnek, 1842. az akadémia tagjának is megválasztották. 1848. a Louvre őre, 1856. a levéltárak főigazgatója, 1868. szenátor lett. Művei: Recherches sur la découverte de l"imprimerie (1836) és Histoire de la gravure en maniere noire (1839); Voyage en Orient, Asie Mineure et Syrie (1837-62, 2. köt.); Le palais Mazarin (1847); Les anciens monuments de Paris (1846, nincs befejezve); Les ducs de Bourgogne (1849-51, 2 köt., nincs befejezve); Catalogue raisonné des émaux (1853, 2 köt.); Le Parthénon (1854, nincs befejezve); La Renaissance des arts a la cour de France (1855, 1 köt. A festészet); Les archives de la France (1867); stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon