Delatio

(lat.) az örökjogban D. hereditatio a. m. az örökségnek megnyilása, ellentétben annak megszerzésével (acqusitio). A római jog szerint az öröklés feltételei: a) halálozás, mert viventis non olatur hereditas, élő után nincs örökösödésnek helye; b) hogy a meghalt irányában örökjoggal biró személy létezzék. Ez az u. n. D. mely törvényen végrendeleten, az ujabb jogok szerint még szerződésen is alapulhat, a mihez képest törvényes, végrendeleti és szerződési örökösök különböztetendők meg; c) az elfogadás vagyis, hogy az, kinek valamely örökség megnyilott (delata est), azt elfogadja, ami kifejezetten, vagy konkludens cselekmények által is történhetik. Csak a szükségörökösök (necessarii heredes) lesznek az örökség megnyiltával, ipso jure, a törvény erejénél fogva örökösök, ugyhogy ezeknél a D. és az akvizició összeesik. Hazai jogunkban az örökség elfogadása nem szükséges, a D. tehát az akvizicióval mindig összeesik. Mindazáltal nálunk is meg lehet, sőt meg kell különböztetni az örökség megnyiltát annak birtokba vételétől. L. Örökség.

Forrás: Pallas Nagylexikon