Delator
(lat.) a. m. feladó, bevádoló, árulkodó. Különösen a római
császárok idejében delatoreseknek nevezték azokat, kik vagyoni haszon végett s
kegyhajhászásból a feladást iparszerüleg üzték, s koholt vádaktól sem riadtak
vissza. Oly császárok alatt mint Caligula, Domitianus, nagy hatalomra és
befolyásra tettek szert, jobb fejedelmek, mint Titus, Nerva, Trajanus a D.-okat
büntették sőt számüzték. A D.-ok rendesen a bevádolt ellen kimondott
pénzbüntetés, vagy az elkobzott vagyona egy negyedrészét kapták jutalmul,
amiért quadruplatoreseknek is nevezték őket.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|