Delescluze
(ejtsd: döleklüz) Lajos Károly, párisi kommunista, szül.
Dreuxben 1809 okt. 20., s elesett Párisban 1871 máj. 28. 1835. átvette a
Journal de Charleroi belga lap szerkesztését, miután politikai okok miatt
kénytelen volt Franciaországot elhagyni. 1841. pedig főszerkesztője lett Valenciennesben
az Impartial du Nord cimü lapnak. A februári forradalom érdekében kifejtett
tevékenységét a francia köztársaság azzal jutalmazta meg, hogy Nord és Pas de
Calais départementok főbiztosává nevezte ki, ez állását azonban nemsokára
elveszítette. Ekkor aztán a La Révolution démocratique et la Liberté
républicaine c. lapot alapította, melynek lázító szocialisztikus cikkei miatt
másfél évi börtönre és tizezer frankra, sőt 1849. deportációra is itélték. A
büntetés elől Angolországba menekült; azonban 1853. visszatért Párisba, ahol
ismét titkos politikai társulatokba elegyedett; e miatt négy évi börtönre
itélték, sőt utóbb Cayennebe küldték, ahonnan csak 1859. tért vissza.
Szenvedéseit a De Paris a Cayenne; journal d"un transporte (1867) c. művében irta
meg. Visszatérése után egy ideig visszavonultan élt, mig nem 1868-ban megindítá
a Reveil-t, amidőn sajtóvétség miatt megint elitélték. A császárság bukása után
azt remélte, hogy kommunisztikus terveit és óhajait immár megvalósíthatja. De
midőn a nemzeti védelem kormánya ellen 1870 okt. 31. felkelést tervezett,
megint elfogták, néhány nap mulva azonban szabadon bocsátották. A kormány
nagylelküségét azzal hálálta meg, hogy az 1871 jan. 22. lázadásban élénk részt
vett. Febr. 8. a Seine départementben követnek választották a nemzetgyülésbe,
mihelyest azonban márc. 26. a commune tagjává választotta, mandátumát letette.
Ápr. 4. belépett a végrehajtó bizottságba, máj. 9. megbuktatta a jólét
bizottságát s elnöke lett az uj bizottságnak; Cluseret bukása és Rossel lemondása
után még a hadügyi bizottság vezetését is elvállalta. Ezen állásokban jobb
ügyre méltó buzgóságot és erélyt fejtett ki, elnyomta az ellenzéki sajtót,
gyakorolta és fegyelmezte a csapatokat és mindent megtett Páris védelmére.
Midőn felismerte, hogy a Commune bukását többé fel nem tartóztathatja, a máj.
20. ülésen azt javasolta, hogy a versaillesi csapatok bevonulása előtt
petroleummal gyujtsák föl az összes középületeket, a kezeseket pedig lőjjék
agyon. És midőn végre máj. 28. a fölkelők utolsó erődítvénye, a Buttes Chaumont
is az ellenség kezébe került, D. a rue d"Angoulemeben torlaszt emeltetett,
melyen bátran bevárta az ellenséget; öt golyótól találva, halva rogyott össze.
V. ö. Souvenirs de D. 1824-28. (a Revue rétrospective-ben, 9-11. köt.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|