Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Delfii jósh... ----

Magyar Magyar Német Német
Delfii jósh... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Delfii jóshely

az ókornak leghirnevesebb jósló helye. A görög monda szerint Apollón alapította, Krisa közelében egy sziklatetőzeten megölvén az ott őrködő Pythó sárkányt s a templomot Trophónios és Agamédés művészek által építtette fel, papokat pedig maga hozott azzal, hogy delfin alakjában krétai hajósok hajóját Krisa felé vivé, majd isten alakjába átváltozva meghagyta nekik, hogy Delphinios néven oltárt emeljenek tiszteletére és szentélyének őrei legyenek. Az építészek neve arra mutat, hogy a delfii első Apollón-templom barlangszerü épület volt, s ezt az a monda is megerősíteni látszik, mely azt állítja, hogy a D. kezdetben Gaia (a Föld) istenség orákuluma volt, tehát chthonios-szellem imádásának szolgálatában állott. Az Apollón-templom aditona (szentélye) hasadék közé volt építve, melyből hideg, kábító gőz párolgott ki. Már Kyros idejében, de mindenesetre Kr. e. 548. a régi templom leégett, az amfiktioniák költségén azonban ujból dórstilusban, sokkal szebben felépítették. A templom körül a kincstárak s egyéb kultuszépületek állottak. A hasadék fölött, melybe a Kassotis (most Szt. Miklós kutja) vize szakadt le, szokott ülni a jóslás alkalmával nagy aranyozott triposzon (háromlábason) a gőzpáráktól elkábult, hipnotikus állapotban lévő papnő, a Pythia, egy éltesebb, már jobb családból való, feddhetetlen szüz, ki a jóslás napján először tisztulásoknak vetette magát alá s azután felékesítve a szentélybe ment, előbb a Kassotis vizéből ivott, az Apollónnak szent babérfából leveleket rágcsált, hogy igazmondó legyen s azután a triposzra ülve, a kábító gőzöknek tette ki magát. Mellette állott a profétész, ki a papnőnek a kérdéseket adta s feleleteit hexameterekbe szedte, de néha egyszerü prózában tudatta a jóshelyhez járulókkal. A D. szolgálatában még 5 u. n. hosios, kultuszpap, prytanisok és archónok állottak, de ezeknek teendőiről nem tudunk mitsem. A triposz előtt volt egy fehér hegyes kő, a földnek köldöke, mint hitték, a földnek középpontja. Itt találkozott a monda szerint a két saskeselyü, melyek egyikét K-ről, másikát Ny-ról eresztette utnak Zeus. A templom mellett fekvő kincses házakban mesés értékek voltak felhalmozva,. Midőn a fókisziak Delfit kirabolták, 10000 talentumnyi (körülbelül 47 millió korona) értékü aranyat és ezüstöt leltek benne. Kr. e. 273. a gallok rabolták ki, 86. Sulla, Mithridatés ellen viselt háboruja alkalmával, később Nero, Nagy Konstantin császárok stb. a D.-t megtudakolni messze földről jöttek; Cicero koráig virágzott, azután aláhanyatlott, mig végre Nagy Konstantin idejében megszünt. Eredetileg minden esztendőben csak egyszer, a Bysios havában (február 8-tól márc. 9.ig) jósolt a Pythia, később azonban annyit fordultak hozzá, hogy állandóan két papnő váltotta fel egymást s egy harmadik kisegítő is volt mindig a közelben. Papok is, papnők és jóslattudakolók is meg voltak győződve róla, hogy a kábult (szerintök ihlett) állapotban mondott szavakat az istenség mondatja a Pythiával. Szándékos csalásról azért nem igen tud a történelem. A papok mindenkép ugy segítettek magukon, hogy a Pythia szavait rejtélyes, kétértelmü formába öltöztették. Monográfiát a D.-ről irt Götte (Lipcse 1839). Foucart, Mémoire sur les recines de D. (Archives des missions scientifiques 1865). Mommsen Ágost, Delphica (1878). Baunack J., Die delphischen Inschriften (Göttinga 1892, 2. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is