Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
delfin dolphin
delfin porpoise
delfin hajó... dolphin
delfin kikö... dolphin

Magyar Magyar Német Német
Delfin... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Delfin

(Delphinus L.) a husevő uszóemlősök (Natantia carnivora) alrendjébe tartozó emlősállat. (L. Delfinfélék.). A görögök a D.-t Plutach után emberszerető állatnak (Zoon philantropon) nevezték s azt tartották felőle, hogy az embernek az állatok közül egyedüli önzetlen barátja. Tényleg a görög és római hagyományok tele vannak a D.-ről szóló olyas feljegyzésekkel, hogy a tengerbe esett gyermekeket, sőt felnőtteket élve, vagy halva a partra szállított, vagy pedig oly halászgyerekeket, a kikkel barátkozott, a hátára vett. Ilyenféle eseteket örökítettek aztán meg bizonyos kikötő városok, mint Korintus, Tarentum, a Milet melletti Jasos, melyeknek pénzein D. hátán lovagoló gyerek volt. Eme meseféle elbeszéléseket az ujabb természetvizsgálók egyszerüen mellőzték, jóllehet, azok majdnem az egész világon el voltak terjedve. Mikor v. Beneden a braziliai D.-ek tanulmányozásával foglalkozott, a benszülöttek vonakodtak segítségére lenni eme szent állatnak fogásánál, amely a vizbe fult embert a partra szállítja. Az utóbbi évekből való egy megfigyelés azt bizonyítja, hogy bizonyos vidékeken a partlakók és D.-k között ma is még bizonyos pajtáskodás van s hogy a D.-nek Plinius-tól és más iróktól említett segédkezése a halászatnál még ma is gyakorlatban van. Plinius kimerítően irja le azt, hogy déli Franciaország partjain egy öbölben miként segédkeztek a D.-ek a halászoknak a Mugil-féle halaknak a hálóba kerítésénél. Az apály beálltával a halak ugyanis visszahuzódtak az öbölből, ekkor a halászok kiáltásaira a D.-ek mintegy csatarendbe állva, visszahajtották a halakat az öbölbe, mikor is aztán természetesen a halászok hálóiba kerültek. Megtörtént persze nem egyszer az is, hogy D. is akadt a hálóba, de ezt aztán a jószolgálat fejében szabadon bocsátották; ezenkivül azonban szolgálataik jutalmául nemcsak a hálóból kiugrott halakat nyerték, hanem még kedvenc csemegéjüket, a borba mártott kenyeret is megkapták. Majdnem ugyanezt az esetet észlelte Paul Bert Anamban a huei öböl halászainál. E helyen tejfehér szinü, rózsaszinben játszó hátuszós D.-ek közelednek kisebb csapatokban reggelenként a part felé, amely alkalommal kis tengeri márnák-Mullus-okat hajtanak maguk előtt. E percben a halászok a D.-ekkel szemben eveznek és aztán kivetik hálóikat, amelyekkel rengeteg Mullus-t fognak össze. Hogy a D.-ek ezen alkalommal ne jussanak a hálókba, a sekély vizben a halászok mellett gyerekek állanak, akik kis ostorral a D.-ek felé csapnak, mintegy figyelmeztetésül, hogy pár méternyire visszamaradjanak, nehogy a hálót eltépjék. A D.-ek és a halászok - azt mondja Bert - itt a legjobb barátok a világon. A vizben igen közel jönnek egymáshoz, anélkül, hogy egymástól félnének, vagy egymásnak terhére lennének. Akkor, mikor a D. hajtó gyanánt szerepel, fejét és orrát kidugja a vizből és sajátos hangot ad, mintha jelenteni akarná munkája kezdetét. Ha hálóba kerül, nagy ügyelettel szabadítják ki, nehogy a háló elszakadjon s e műveletben némileg maga is segédkezik. Sőt, ha gondatlanságból zátonyra kerül, a halászok besegítik a vizbe, mert munkatárs, barát. Mutianus ugyanolyan esetet jegyez fel a jasosi halászok és D.-ek barátságáról, amilyen a délfranciaországiaké, v. anamiaké volt, sőt itt szerinte minden halásznak meg volt a maga D.-e s a halászgyerekek oly jó viszonyban voltak velük, hogy együtt fürödtek, sőt a gyerekek még lovagoltak is a D.-ek hátán. Manapság, mikor a halászati eszközök tökéletessége mellett a halász nem szorul a D.-re s nem is barátkozik vele, a fentebbi feljegyzések meséknek tetszenek, de hogy megtörténhettek, igazolja némileg a D.-ek jámbor természete.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is