Delfin

A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélék és disznódelfinek), az édesvízi folyami delfinek (Platanistoidea) öregcsaládjába pedig további négy delfincsalád tartozik. A delfinek legközelebbi rokonai a szintén a fogascetek közé tartozó nagy ámbráscet, törpeámbráscet-félék és csőröscetfélék.

Fogazat: Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen delfinféle, melynek egy külső agyara van.

Légzés: A delfineknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén. A delfinek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.

Visszhang-képzés: A delfinek másodpercenként kb. 800 irányított hangot bocsátanak ki a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt, a sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is.

Kommunikáció: A palackorrú delfinekről megállapították, hogy "neveket" használnakemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.[1]

Fajaik: Kardszárnyú delfinek, Gömbölyűfejű delfinek, Közönséges delfinek, Simahátú delfinek, Púpos delfinek, Hosszúcsőrű delfinek, Palackorrú delfinek, Fekete-fehér delfinek, Rövidcsőrű delfinek,

Szerkesztette: Lapoda Multimédia