Delfinfélék

(Delphinidae), a husevő uszóemlősök egyik családja a fogascetek (Denticete) csoportjából. Az idetartozó nemek és fajok középnagyságuak, vagy kicsinyek, nyulánktestüek, kis fejük a törzstől nincs elkülönítve. Állkapcsaik csőrszerüen megnyultak, vagy mindenütt, vagy pedig csak bizonyos részeiken egyforma, kupszerü fogakkal fegyverzettek. Fecskendő nyilásuk csak egy van, félholdforma és keresztben fekszik. Uszóik kicsinyek. A magas északtól az egyenlítőig minden tengerben találhatók, de sőt még a folyókban és tavakban is. Nagyobb csoportokban vándorolhatnak. Igen ügyesen és sebesen usznak, nem óvatosak, falánkok, ragadozó természetüek. Táplálékuk kagylókból, csigákból, rákokból s más apróbb tengeri állatokból kerül ki, de üzőbe veszik a cetet is. Egymás irányában igen barátságosak, de ha valamelyikük elpusztul, azonnal felfalják. A nőstény tiz hónap mulva fiadzik, rendesen egyet vagy kettőt. Fiai sokáig szopnak. Anyai szeretetük igen nagy. Igen lassan nőnek, de aztán nagy kort érnek el. Legveszedelmesebb ellenségeik a család egyes nemei egymásnak. A kardoshal (Orca Gray) hátuszói fölfelé állók, magasak, kardformák, feje rövid, fogai vastagok, erősek s az inyből csak kissé állanak ki, számuk fölül és alul mindkét oldalon 6-12. Két faja ismeretes: az O. gladiator Gray 5-6 m. hosszu, háta fekete, hasa fehér, farka fekete, igen kis szemei mögött hosszukás fehér volt van, a hátuszója mögött gyakran szennyeskék vagy biborszinü folt jelenik meg. Az északi Atlanti-oceánban otthonos, de az Északi-tengerben is megfordul. Nagyobb halakra és Delfinekre vadász, sőt még a grönlandi cetet is fenyegeti. Az O. griseus Cuv. csak félakkora, mint az előbbi, háta kékesfekete, hasa szennyesfehér, fogainak száma 4-7. Hazája az Atlanti oceán. Vadászatuk igen nehéz és veszélyes s e mellett kevés hasznot adnak. Már a régiek, mint veszedelmes rablókat ismerték. A Phocaena Cuv. nemnek csak egy faja van, a Ph. communis Less., mely 2-3 m. hosszu, háta feketésbarna vagy fekete, zöldes vagy kékes szinben játszó, hasa fehér, uszói kicsinyek, fogainak száma 20-24. Az Atlanti oceánban s az Európa körüli tengerekben tenyészik, gyakran a folyókba is felvonul, legfőképen halakkal táplálkozik. Rendesen nagy csoportokba verődik össze és nagy mennyiségben fogják, mert szalonnájából halzsirt készítenek. Régebben husát is ették s a rómaiak abból kolbászt készítettek. A Globicephalus Gray nemnek feje nagy, kerek, fogai hegyesek, számuk 12-14. Egyetlen faja a Gl. globiceps Cuv., mely 5-7 m. hosszura nő, háta fénylő fekete, melluszóján szivforma fehér folt látható, amely szalagszerüen az elfelig nyulik meg, hasa szürkésfekete. Az északi tengereket lakja, de a Gibraltárig is levándorol. Társaságban él, halakat, kagylókat és csigákat eszik. Az északi lakókra nézve igen fontos állat, husát és szalonnáját nyersen, besózva és szárítva eszik, zsirja igen értékes. A Beluga Gray nemnek hátuszói nincsenek, idősebb korában fogai kihullanak, a fiatalkorban azonban számuk 9-9 mindkét állkapocs mindkét felében. Egyetlen faja a B. lencas Gray, mely 4-6 m. hosszura nő, egészen egyszinü sárgásfehér, fiatal korában azonban barnás vagy kékesszürke. Az északi tengereket lakja, társaságban él, nagy vándorutakat tesz, de a partok közelében tartózkodik. Kis halakat eszik, de fogyaszt rákokat, kagylókat és csigákat is. Husa és szalonnája izletes. Husát télire teszik el. A cetek társaságát szereti s azok előtt uszkál. Az Inia D"Orb. nem folyami Delfin, melynek egyetlen faja az I. boliviensis D"Orb. 2-3 m. hosszu s az Amazon és Orinoco folyamokban él, csendes uszó; leggyakrabban kis társaságokba gyül össze, halakat és vizbe hullott gyümölcsöket eszik. Husát nem igen eszik, szalonnája és zsirja csekély értékü. A Platanista Cuv. nem szintén folyami Delfin és egyetlen faja, a Pl. gangetica Cuv. a Ganges folyam lakója; 2 m. hosszura nő, halakat és gyümölcsöket eszik. Állítólag csodatevő erejü zsirjáért üldözik. A D.-hez tartozik még a tulajdonképeni Delfin is (Delphinus Cuv.), melynek feje csőrszerüen megnyult és arca fejétől élesen elkülönült; állkapcsaiban számos kupforma fog van, háta közepén hátuszó emelkedik, farkuszója aránylag nagy és félholdforma. Három faja ismeretes: a hosszuorru D. (D. rostratus Cuv.) 2,5 m. hosszu, háta fekete, hasa vörhenyesfehér. Az Atlanti-oceánt lakja. A közönséges D. (D. delphis L.), 2-2,5 m. nagyra nő, háta sötét feketésszürke, zöldesbe játszó, hasa vakító fehér, oldalain ritkán foltozott. Fecskendő nyilása a szemek között fekszik. Az északi félteke tengereit lakja, de a folyamokba is felhatol. Leggyakrabban 6-10-es csoportokba verődik össze, de néha nagyobb csoportok is kerülnek egybe. A hajót körüluszkálja, majd alámerül, majd felszökik s ilyenkor vizsugarat lövel ki. Halakra, rákokra és kagylókra meg csigákra vadász; igen falánk. A D. az őskorban kedvelt állat volt, sőt ma sem nagyon üldözik, bárha husa meglehetős izletes. Korábban máját, zsirját és hamvát gyógyszerül használták. A D. tursio Fabr. a harmadik faj, mely 3,5 m. hosszura nő, háta fekete v. feketésbarna, hasa fehér. Az előbbinél ritkább s az északi Atlanti-Oceánban tenyészik, igen gyors uszó.

Forrás: Pallas Nagylexikon