Delibes

(ejtsd: dölíb) Leo, franc. zeneszerző, szül. St.-Germain du Val-ban, Sarthe megyében 1836., megh. Párisban 1891 jan. 16. A párisi conservatoire-ba lépett és templomi karénekes lett 1848.; zongorát és zeneelméletet tanulva, egymásután nyert mindenféle dijakat, s már 1853. két templom orgonásává és a Théatre lyrique zongorakisérőjévé nevezték ki. Szinre került már első operettje is, Deux sous le charbon (2 s. ára szén) 1855., de csak negyedik darabja lett kedveltté, a Maître Griffard 1 felv. vig opera 1857. Évről évre következtek 1869-ig: L"omelette a la Follem buche, Monsieu de Bonne-Etoile, Les musiciens de l"orchestre (Erlanger Frigyessel s Higuard-ral együtt), Le jardinier et son seigneur, Le serpent a plumes, Boeuf Apis, Mon ami Pierrot, Les eaux d"Ems, Marlborough s"en va-t-en guerre (Bizet, Jonas Emil és Legouix-vel együtt) L"écossais de Chatou, La cour du roi Pétaud c. operettek; 1865. D. a nagy operához jutott karigazgatóul, hol La source c. balletje 1866 nov. fényes sikert aratott. Ezóta mesterének, Adamnak egyenes utódául tekintették, bár dallambőség helyett inkább eredeti harmóniái, szellemes, pikáns ritmikája, behizelgő dallamai és iskolát alapított finom, fölötte jellemző hangszerelése más egyéniséggé, modernebb franciává teszik. A francia kritika szerint Coppélia ou la fille aux yeu d"émail cimü balletjével (1870 máj.) már elérte D. fejlődésének tetőpontját; pedig Sylvia ou la nymphe de Diane a legtökéletesebb műve (1876 jun.), sokkal tartalmasabb, gazdagabb, csillogóbb, s utól máig sem érte senki a ballet e mintáját. D. dalművei általában kevesebb külső hatást arattak, mintha a magasabb igényü műfaj, a nagyszabásu cselekmény elbágyasztották volna; de azért sok a szépség ezekben is: Le roi l"a dit (1873 máj. zajos siker); Jean de Nivelle (1880 márc. a legértékesebb), Lakmé (1883 ápr.) és Kassya (1893; utolsó műve, Massenet hangszerelte). Egyéb művei: dalok (Quinze mélodies), karénekek, egy lirai jelenet (Orfeusz halála, 1877). La tradition (Hagyomány) c. prológ a Bouffes parisiennes megnyitására, ballet-betét Adam Corsaire c. operájához és 3 elő nem adott operett. D. hangszerelte Offenbach hátrahagyott romantikus operáját: Hoffmann meséit (1881). - Budapesten is megfordult D. Itt szinre került tőle: Pétaud király udvara (1873 Miklósy szinházában); Coppélia az üvegszemü hölgy (1877 febr.); Sylvia, Diana nimfája (1878 nov.); A király mondta (1879 márc.); Jean de Nivelle (1881 márc.); A chatou-i kastély (1885); Lakmé (1887 nov.). Hogy a magyar vendégszeretetet viszonozza, melyben Massenet-vel együtt részesült, 1879. többedmagával fényes és jövedelmező ünnepélyt rendezett Párisban Szeged javára.

Forrás: Pallas Nagylexikon