Délsarkövi flora

(növ. flora antarctica), főbb vonásaiban olyan mint az északi sarkvidéké. A délsarkövi erdős vidék Észak-Európának havasi növényzetével hasonlítható össze. A legtöbb fa télen nem hullajtja le a lombozatát, mert a nyirkos levegő enyhébb téllel párosul. Chile D-i részén, bár soha sincs fagy v. hó, a vegetációnak mégis téli pihenése vehető észre, a lombhullató fák t. i. ép akkor hullajtják le levelöket, midőn az esőzés a leggyakoribb s egyszersmind a hőmérsék is apadóban van; holott Chile átmenő flóra-vidékén az esőzéssel a növényzet életerejének fokozódása szokott együtt járni. A D-ban erdő mindenütt van. Az É-i övön, a hová Chiloë szigetét is számítjuk, az erdők változatosabbak: alkotója a babér, mirtusz, olajfához hasonló alakok, sőt a bambusznád is. A törzsekre lianok és élősködők kapaszkodnak. A D-i tájon csaknem egészen a bükk tenyészik: a lombhullató Fagus antarctica nagyon uralkodó, meg az örökzöld F. betuloides. Legdélen a csekélyebb hőfok meg a talaj visszatartotta nedvesség erdő helyett az ingoványoknak kedvez, rajta Donatia, Astelia, egynéhány apró cserje; Empetrum, Myrtus communis, továbbá a gólyahir meg a Rostkovius káka (Rostkovia) tanyázik.

Forrás: Pallas Nagylexikon