Délvonal

azon egyenes, melyben a délkör a horizontot metszi. Két végpontja a dél és észak pontokat jelöli ki, és a mennyiben kis téreken belül a föld görbültsége észrevehetetlen, a földi délköröknek is csekély részéül tekinthető. A D. majdnem minden csillagászati megfigyelésnél, geodéziai műveletnél és gyakorlati irányításnál ismertnek tételezendő fel: főbb kijelölési módjai a következők: a sarkcsillag puszta iránya a szükséges javítások tekinteten kivül hagyásával a D.-t nálunk legfölebb 2 foknyi hibával adja; nagyobb közelítést enged a mágnestű, ha a mágneses elhajlást számításba vesszük. Még nagyobb közelítést szolgáltat a gnomon, azaz egy függőleges pálca vizszintes alapon, melynek látópontja körül több koncentrikus kört húzunk. Megjelöljük a pálca 2 árnyékirányát, mikor az árnyék vége ugyanazon kört délelőtt és délután érinti, akkor ezen két irány felezője a délvonal. A többszörös körök csupán a pontosság fokozására szolgálnak. Elvben ugyanazon de a kivitel tekintetében sokkal pontosabb módszer a következő: teodolittal megfigyeljük a Napot délelőtt, mikor tetszőleges magasságban van, s leolvassuk a távcső helyzetét a vizszintes körön; tegyük ugyanazt, mikor délután a Nap ugyanazon magasságot éri el; akkor a két leolvasás közepese adja a távcső helyzetét a délvonal mentén.

Forrás: Pallas Nagylexikon