Demagógia

(gör.) a. m. népvezetés. A görög demlokraciáknak sajátos terméke, mely különösen Athénben a közjót veszélyeztető és aláásó fokra hágott. Az az elv divott u. i. Athénben, hogy a hivatalok hatalmi körét lehetőleg korlátozzák és az összes ügyeket a népgyülés hatáskörébe vonják. A szólás-szabadság védelme alatt ily módon egy oly fajta halatom keletkezhetett, mely pusztán a személyes tekintélyen és különösen az ékesszóláson alapulva, tetszése szerint vezette a könnyelmü népet. A démagóg minden hivatalos felelősség nélkül tehette azt a néppel. Amig a régi erkölcsök virágzottak és élt a népben a törvénytisztelet, addig a visszás állapot veszedelmes D.-ja nem lépett előtérbe, és Periklés alatt Athén ereje a hellén élet virágzása tetőpontjára jutott. De már Periklés ledöntötte a D. utolsó gátjait, és kevéssel halála után már Kleón áll az állam élén. A törvénytisztelet megszünt, pártszakadások keletkeztek és a tömeg leggonoszabb szenvedélyek lettek egyesek nagyravágyásának rugói.

Forrás: Pallas Nagylexikon