Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Démiurgosz... ----

Magyar Magyar Német Német
Démiurgosz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Démiurgosz

(gör. dhmiorsV, eredetileg tulajdonképen csak a. m. vminek a készítője, alkotója, mesterember (a latin faber(. Platon volt az első, ki metafizikai értelemben használja e szót s vele a legfőbb istent jelzi; a keresztény gnosztikusoknál azonban alsóbb foku istent jelent, azt, ki a világot teremtette, mert a legfőbb isten, mint tiszta szellem nem érintkezhetett az anyaggal; a világot egy korlátoltabb lény teremtette, mely végtelen távolságban van az istenségtől és se erkölcsileg, se szellemileg nem éri föl amazt. Attika legrégibb rendi alkotmányában a D.-k a kézművesek, a nemesek (eupatridák) és a parasztok (geomorok) mellett. Az orvosok és művészek is D.-ok. Némely dór városban a legfőbb hatósági személyek neve is D. Utóbb vallásbölcseleti értelemben különösen az anyagi világ és az ember testi, ill. állati részének az alkotója. Ily értelemben a gnosztikus tanok keretében az ótestamentomi istennel azonos, akit a zsidó keresztény vallási és görög-zend bölcseleti eszmékből kevert tanrendszer számos árnyalatainak legtöbbje az abszolut istentől, az egészen tökéletes, önmagától való legfőbb lénytől megkülönböztet és ennek vmelyik közvetett emanációjaképen tüntet fel. A D., amint alakja egyfelől az alexandriai zsidó-keresztény és zsidó-hellenisztikus közvetítő irányzatokból, másfelől pedig a zsidó monotheizmust a zend dualizmussal és a görög-római demonologiával kiegyeztetni törekvő vallálbölcseleti tanokban kijegecedett, közelről érintkezik és részben szerepet vált az ótestamentumi sátánnal és a persa mazdeizmus Ahriman-jával (l. o.), a gonoszság személyesített őselvével. A gnoszticizmus és a manicheizmus legkonokabb és legszivósabb kitartással uj meg uj alakot öltve fel-felelevenedő eretnekségei, mint p. a katarok és waldensiek, patarenusok és bogomillek stb. velük többé-kevésbbé rokon szekták keleten és nyugaton, ép a D.-ra vonatkozó tanaikban vallanak leginkább közös forrásukra. A római és bizánci két uralkodó és magát az egyedül üdvözítő igaz tan birtokában levőnek hirdető egyház e kiirthatatlan ellenzékei ugyanis, amelyek még ma is tovább burjánzanak a különböző tulzó orosz szekták és hazai nazarénus, meg az egyebütt is elterjedt babtista-felekezetek tanaiban, arra nézve legnagyobbrészt megegyeznek egymással, hogy az anyagi világot és amennyiben ennek részese, annyiban az embert a benne lévő gonosz indulatokkal, valamint a világban található minden rosszal együtt a legtökéletesebb és a legfőbb jó elvének képviselőjéül tekintett isten nem teremthette, hanem hogy ezek az isteni lényeg fokozatos emanációi egyikének, valamelyik kevésbbé tökéletes származékának a művei lehetnek.

Amennyiben e gnosztikus eredetü, de a legkülönbözőbb vallásrendszerekbe beszivárgott tanok akár a persa mazdeizmus egyenes, akár az iszlám, vagy a bizanci egyház törzsén élősködő s vele együtt terjedő eretnekségek, akár pedig ezek nyugati rokonai révén, tehát közvetett uton több helyütt a néphit elemei közé is beszürődtek annyiban az ennek vizsgálatával foglalkozó folkloristát, a népies hagyományok összehasonlító alapon elemző buvárát is érdeklik. Ily alakjukban a D.-ról szóló tanok leginkább az ördög-mondák egy részéből hámozhatók ki. A legtöbb efféle mondával, amelynek magvául a D. gnosztikus szinezetü felfogása mutatható ki, természetesen a bizanci egyház kebelébe tért keleti és déli szláv népeknél találkozunk, mint azoknál, amelyek a legközelebb állottak és állanak ma is a gnosztikus tévtanok forrásaihoz. Ezek etnikus hatása révén aztán másfaju népekhez, igy kivált az oláhokhoz és mihozzánk magyarokhoz is eljutott számos töredéke e tanoknak, amint az kivált a mi népünk teremtésmondáiban és egyéb oetiologiai (l. o.) hagyományában mutatkozik. Ezekkel nálunk eddigelé a legbehatóbban Kálmány Lajos foglalkozott, a kinek Világunk alakulásai c. dolgozata e téren is becses adatokkal egészíti ki az Ipolyi Magyar Mythologiájában teljesen kritikátlanul s tővel-heggyel összekuszált hagyományelemeket.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is